Századok – 1952
Szemlék - A magyar munkásmozgalom kialakulása 1848–1890. (A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. k.; ism. Kató István) 244
SZEMLE A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM KIALAKULÁSA 1848—18.90. (A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai I. köt.) Budapest, Szikra, 1951. 651 p. + 2 t. A munkásosztály kialakulásával új szakasz kezdődött hazánk történetében. Olyan osztály jött létre, amely fejlődése folyamán összeforrva a marxizmus-leninizmusai, ' a Szovjetunió nyújtotta segítséget felhasználva képes volt népünk legnagyobb forradalmi megmozdálását végrehajtani : a fordulatot a kapitalizmusból a szocializmusba. A munkáosztály útja, amíg e nagy nemzeti feladat megoldására megérett, sok belső harcon vezetett keresztül. E harcok az újkori magyar történelem döntő kérdései. A reakció nemcsak a politikában igyekezett a munkásosztályt elszigetelni, hanem a történetírásban is a munkásmozgalom szerepének ós hatásának elhallgatására törekedett. A szociáldemokrácia pedig a történetírás vonalán ugyaChúgy segítette a reakciót a munkásosztály szerepének lekicsinylésében, mint a politikában. Publicistáik, történészeik meghamisították a munkásmozgalom történetét, a munkásmozgalmat a nagy nemzeti feladatok megoldásáért folyó küzdelemtől elszakítva tárgyalták, mintha minden, ami nem munkabér, betegsegélyezés és választójog kérdése, az a munkásmozgalomtól idegen »kispolgári« probléma lenne. Opportunizmusuk igazolására elhallgatták a hatalomárt folyó forradalmi harc tényeit, kozmopolitizmusuk leplezésére hallgattak a munkásosztály küzdelméről az idegen elnyomók ellen. Különösen Révész Mihály különböző »feldolgozásai« voltak e szempontból nagyon károsak. A szociáldemokrata szemlélet olyan súlyos rombolásokat végzett a történetírásban, hogy még egyes kommunista szerzők sem tudtak e befolyástól megszabadulni. Révai elvtárs a Munkásmozgalmi Intézet megnyitásakor 1948-ban ezért tűzte ki feladatul : »Ideje . . ., hogy megmutassuk a munkásság osztályharcának döntő szerepét a magyar történelem keretében . . . nincs külön nemzeti történelem és külön története a munkásmozgalomnak. A magyar munkásosztály a nemzeti fejlődés utolsó háromnegyed évszázada alapvető kérdéseinek megoldásáért küzdött. .«1 Sajnos, történészeink e feladatot még nem tudták kielégítően megoldani ós Révai elvtársnak két évvel később meg kellett ismételnie, amit 1948-ban mondott : »A Horthykorszak történetírásának főbűne az, hogy a magyar munkásmozgalomnak éâ különösképpen az 1919-es proletárforradalomnak történetét úgy igyekezett feltüntetni, mint aminek semmi köze a magyar történelemhez. Űj magyar történetírásunk még nem eléggé küzdötte le ezt a reakciós örökséget.«3 Ezért van rendkívül nagy jelentősége annak a tíz kötetre tervezett kiadványsorozatnak, amelynek első kötetét 1951-ben kibocsátotta a Munkásmozgalmi Intézet. A készülő hatalmas kiadványsorozat feladata, hogy fellendítse a munkásmozgalom történetének kutatását, feldolgozását és népszerűsítését. Migmutassa. azt, amit a szociáldemokraták eddig elhallgattak, a munkásosztály forradalmi harcainak összefonódását a nemzeti történelemmel. Az első kötet címe : »A magyar munkásmozgalom kialakulása« ós az 1848—1890-ig terjedő korszakot öleli fel. A közölt anyagok tudományos feldolgozása még hátra van, nem egy kérdés körül még viták lesznek, de az anyag áttekintése már mutatja, hogy felül kell vizsgálni azt a képet, amit eddig a munkásmozgalom kezdeteiről rajzoltak. A feltárt anyagok alapvetően új megvilágításba helyezik az Általános Munkásegyletet ós az Általános Munkáspárt első, Frankel vezette korszakát. Az első fejezet az 1848-as forradalomra vonatkozóan már eddig közzétett anyagokat egészíti ki néhánnyal. 'LRévai József: Élni tudtunk a szabadsággal. Szikra, 1949. 495—496 o. (kiemelés tőlem: К. I.) 2 Révai József felszólalása a Magyar Történelmi Társulat előadásán. Századok, 1950. 1—4. sz. 464 o.