Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 233 fordították rá figyelmüket. Ez évben a kereskedelmi miniszter tárgyalást indított a kultuszminiszterrel egy női tanonciskola felállításáról. Első lépésük a pontos statisztikák gyűjtése volt és ebből a felvételből megdöbbentő kép tárul elénk a női tanoncok foglalkoztatásáról. Az 1899-ben elkészült felvétel megállapítja : »Kiderült, hogy az országban összesen 7 137-re rúgott a felvétel idejében az iparban alkalmazott és tizenöt évnél fiatalabb nők száma, kik közül 3 356 esett a kisiparra, 3 781 pedig a gyáriparra. A kisiparban alkalmazottak közül 1 990 nem bírt tanoncszerződéssel, a gyáriparban alkalmazottak közül — tanonciskola híján — 2 042 látogatta, 5095 pedig nem látogatta az ismétlő iskolát«.8 0 Jellemző, hogy ezeknek a 15 éven aluli leányoknak pontos életkorát a jelentés tapintatosan elhallgatja. A helyzet, különösen a kisiparban olyan botrányos jelleget öltött, hogy még a hivatalos munkaközvetítő intézet is kénytelen volt az üggyel foglalkozni, és világosan összefoglalta az akkori bánásmód lényegét : »Az 1884. évi XVIT. t. c. 168. §-ának 6. pontja az iparhatósági biztosok kötelességévé teszi a tanonctartó műhelyek ellenőrzését, de ez a szakasz csak a papíron maradt rendelkezések számát szaporítja s a gyakorlatban a szó szoros értelmében ki vannak szolgáltatva az inasok az inastartók önkényének. Akinek alkalma nyílik mélyebben beletekinteni az inaskodás ügyeibe, kénytelen megállapítani, hogy az inastartók jórésze egyáltalán semmibe se veszi a törvényes rendelkezéseket, melyek a jövő iparosnemzedék testi és szellemi erejének fejlesztését és épségben tartását célozzák. A szerződéskötést hónapok hosszára elhanyagolják, inasaikat a tanonciskolától elvonják, vagy oda be sem íratják és a Kerületi Munkásbiztosító Pénztár kötelékébe sem jelentik be. Amellett éjnek idején és a törvényes munkaszünet napjain is dolgoztatják, vagy házi cselédül használják ; durván, brutálisan bánnak velük, az elvállalt ellátási és ruházási kötelezettséget pedig a legnyomorúságosabban teljesítik és hogy az inasfiú ilymódon való kihasználását a tanoncvis!zony egész tartamára biztosíthassák maguknak, rendszerint oly szerződést iratnak alá a tapasztalatlan szülőkkel, mely 2-300 korona fizetésére kötelezi őket, ha elvennék a fiaikat tőlük.«8 1 Valóban rettenetes lehetett a helyzet, ha még az állami munkaközvetítő igazgatósága is így foglalt állást a »tanoncnyúzással« szemben. Munkabérek A »szabad alku« elve jól szolgálta a gyárosokat a munkabérkérdésekben is. Hazánkban, mint minden gyarmati vagy félgyarmati országban, a hosszú munkaidő mellett a Bérek minimálisak voltak. Néhány jól szervezett szakma tagjai kivételével, amilyen például a nyomdász szakma volt, a munkások munkabére katasztrofálisan alacsony maradt. A bérek átlagszínvonala —• bár a tőkések folyton a drága munkaerő miatt siránkoztak — hazánkban alacsonyabb volt, mint a fejlettebb kapitalista országokban, sőt alacsonyabb béreket már csak a Balkán-országokban és a cári Oroszországban lehetett találni. Az átlag férfi munkabérnél még alacsonyabb volt a nők és gyermekek munkabére, a mezőgazdaságban és iparban egyaránt. Összehasonlító adatok kimutatása nehéz, mert amellett, hogy egyes gyárak tekintetében 80 Kereskedelmi Miniszter Jelentése, 1899. 177-8. o. (Kiemelés tőlem. ff. D.) 81 Szakszervezeti Értesítő, 1912 aug.
