Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 231 A háború előtti években is sok veit a panasz, hogy a mesterek a felnőtt munkásokhoz viszonyítva túlontúl sok inast alkalmaznak. Az egyik munkáslap megírta, hogy a századfordulón bekövetkezett válság utolsó éveiben a munkaadók általában ingyen vagy majdnem ingyen munkát zsákmányoltak ki. A kisebb mesterek csupán két-három inassal dolgoztak : ez volt a teljes munkáslétszámuk. A hivatalos munkaközvetítő intézet ezért panaszkodott tanonchiányról — 1901-ben 4408 tanoncot kerestek, de csak 2897 jelentkezett.7 2 Ennek az olcsó munkaerőnek különösen válságok idején nőtt meg a kereslete, aminek azonban fő oka az volt, hogy.a szülőknek a tanoncok után prémiumot kellett fizetniök. A prémium összege gyakran elérte a 200-300 forintot. Tanonqot csak szerződéssel lehetett alkalmazni és az iparosnak törvényes kötelessége volt a tanoncot »azon iparágban', melyet űz, kiképezni, jó erkölcsre, rendre és munkásságra szoktatni«. Ha a tanonc az iparos házában kapott szállást és élelmezést, akkor »18 éves koráig az ő házi fegyelme alatt áll«, •— vagyis az iparosnak joga volt testi fenyítéket alkalmazni, de csak úgy, hogy annak nyoma 8 napon belül megszűnjék.7 3 Hogy hogyan értelmezték az iparosok ezt a házi fegyelmet, az a »Herkules-motor« műhely tanoncainak sztrájkja során derült ki. »A munkáltatóknak törvényben biztosított „házi fegyelmi joga" szinte elviselhetetlenné teszi a proletárgyermekeknek, az inasoknak a sorsát — írta a Népszava erről az esetről. — Száz és száz ifjú proletárt kergetett már halálba a munkáltatók brutalitása, amellyel a szerencsétlen inasokkal szemben viseltetnek. Az ütés, rúgás és koplaltatás napirenden van s nincsen hatóság, amely megvédené ezek ellen a tanoncokat. . . A tőkének ez a kegyetlensége most tizenöt inasgyereket sztrájkba kényszerített. Rákényszerítette őket arra, hogy a mindennapi korbácsolásokkal szemben úgy védekezzenek, amint azt proletárapáiktól tanulták. Az inassztrájk a Váci-út 30. szám alatt levő Schlesinger Alajos-féle »Herkules-motor« műhelyben tört ki. Itt — amint bennünket értesítettek — napirenden volt a tanoncoknak korbácsolással való ütlegelése. Ehhez járult, hogy a tanoncokat padlósúrolásra, ablaktisztításra, sőt téglahordásra is felhasználták. Azonkívül csekély napibérükből levontak nap-nap után három százalékot anélkül, hogy a fiúk tudták volna mire.«74 Ez csak egy példa a sok közül, de a munkás-sajtó napról-napra közölt ilyen jelentéseket. Az 1902 évből, a válság idejéből, a következő példákat hozzuk a vasipar köréből : Egy gyár, a Langfelder Vilmos-féle szerszámgépgyár 46 tanoncot alkalmazott, akik 25 kr kosztpénzért napi 15-16 órát dolgoztak. Egy Hunyadi-utcai ércöntödében a rendes munkaerő 6 tanonc volt, akik valamelyes ellátásban részesültek, de lényegében a szülőknek kellett gondoskodniok a négyévi »tanidő« alatt a ruházatról, lakásról, élelemről. A tanoncok közül az egyiknek éjjeli 12 óráig kellett a szárítóban mindennap szolgálatot teljesíténie. Ezeknek a tanoncoknak sohasem volt meg az elégséges pihenése, vagy megbetegedtek, vagy megszöktek, — s ez esetben erő-72 Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1902 márc. 20. 73 1884. XVII. tc. 62, 66. §§. 74 Népszava, 1908 okt. 3. Bővebben idézve a »Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok« c. műben. 119. o.
