Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 229 tiporták, tudatosan és szándékosan mellőztek mindent, ami az egyes helyiségekben való foglalatoskodást és az üzem menetét — a törvény legcsekélyebb követelményeinek betartásával — elfogadhatóvá, vagy legalább is tűrhetővé tenné. És ezen viszonyok ilyetén volta nem új keletű és nem ismeretlen az illetékes iparhatóságok előtt sem, amint az iparfelügyelő feljegyzéseiből az kiviláglik. Ugyanezen gyárban láttam egy 6-7 éves gyermeket is, amint anyja mellett gyufapakolással foglalkozott, ez lévén a délutáni szórakozása és játéka.6 5 A törvény elvben megtiltotta ugyan a gyermekeknek a veszélyes szakmákban való foglalkoztatását, de ez alól is lehetett kivételezést kérni, ha bizonyos -— meg nem határozott — feltételeknek eleget tettek : »A 16 évet még be nem töltött munkások vagy éppen nem, vagy bizonyos föltételek mellett alkalmazhatók azon iparágakhoz tartozó gyárakban, melyek egészségtelenek vagy veszélyeseknek nyilváníttattak és egyáltalában csak oly munkára alkalmazhatók, mely egészségüknek nem árt és testi fejlődésüket nem gátolja.«66 Hogy a gyárosok mily kevéssé tettek eleget e rendelkezéseknek, kitűnik a Weiss Manfréd-féle híres csepeli töltény-gyárban 1909-ben bekövetkezett robbanásról szóló jelentésből is, amelynek felháborodott visszhangja támadt a munkássajtóban. »Csepelen és környékén — írta a Vas- és Fémmunkások Szaklapja a szerencsétlenség után—• évek óta a legveszedelmesebb csendőruralom garázdálkodik. Korlátlan hatalmukkal eltiportak minden szabadabb mozgolódást, befurakodtak a munkások körébe, üldöztek, büntettek, terrorizáltak minden élőt, aki meg mert moccanni. Állandó és legbizalmasabb összeköttetésben vannak a gyárvezetőséggel.. . Cse-pelen hat év óta nem engedtek meg munkásgyűlést.... az utóbbi időkben már korcsmákban sem türt(ek) meg 20-25-nél több embert. Ez a terror uralkodott a gyáron belül, sőt a munkások magánlakásaiban is.... A munkások többször tiltakoztak az ellen, hogy a gyár gyermekmunkásokat alkalmaz, a legnagyobb életveszedelemmel fenyegető munkahelyeken. A gyárvezetőség mindig azt a választ adta, hogy az iparhatóság munkakönyvet állított ki a gyermekeknek, a gyár pedig ott alkalmazza őket, ahol jónak látja.«6 7 -Ч A munkások ellenőrző bizottságot akartak felállítani, de ezt a gyár urai nem engedélyezték. Az 1909-ben bekövetkezett robbanás azután bebizonyította, hogy a munkások követelése jogos volt. A jelentések szerint a szerencsétlenségnek 14 halálos áldozata volt, hárman pedig súlyos sérülést szenvedtek. Az áldozatok között volt három 13 éves, egy 14 éves, három 17 éves, egy 12 éves és egy 18 éves fiú.6 8 A tulajdonosok — mint a legtöbb hasonló esetben — azt álUtották, hogy az elpusztult munkások egyike okozta a robbanást, de a főok valóban a kellő biztonsági és védelmi intézkedések hiánya volt. Ezek között az intézkedések között annak is kellett volna szerepelnie, hogy eltiltják a 12-14 éves gyermekeknek ilyen munkahelyen való alkalmazását. A Weiss Manfréd-gyári eset távolról sem volt egyedülálló jelenség. 65 Idézi a Szakszervezeti Értesítő, 1909 júl. 66 1884 XVII. tc. 116. §. 67 Vas- ós Fémmunkások Szaklapja, 1909 szept. 2. 68 Népszava, 1909 aug. 27.
