Századok – 1952

Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209

A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 219 Az engedély csak akkor adandó meg, ha vagy az iskola rendes látogatása a gyárban való alkalmazással megegyeztethetőnek mutatkozik, vagy a gyáros részéről külön iskolák felállítása által a gyermekek oktatásáról az iskola­hatóság rendeletei szerint kellő gondoskodás történik. Kik a 12 éves kort meghaladták, de a 14 éves életkort még be nem töltötték, gyári munkában csak 8 óra hosszat foglalkoztathatók. Oly ifjak, kik a 14 éves életkort betöltötték, de a 16 évest még el nem érték, naponkint csak 10 órai munkaidőre alkalmazhatók.«3 5 Ez az ipartörvény tehát, amelyre a gyárosok állandóan hivatkoztak, a sok kibúvó következtében a fiatal gyerekek alkalmazásának »elvi« eltiltása mellett, a valóságban éppen ennek ellenkezőjét : a fiatalkorúak büntetlen kizsákmányolását biztosította. Az iparhatóságok könnyen adtak engedélyt a 10-12 évesek alkalmazására, a gyárosok pedig semmibevették a 10 éven aluliak munkájának feltétlen megtiltását.36 Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a 12-14 és a 14-16 éves gyermekek számára engedélyezett 8, illetve 10 óra munka heti 6, sokszor 7 munkanapon történt, úgyhogy a törvény kimondottan, előírta a fiatal gyermekelmek heti 56—60, sőt 70 órán át való dolgoztatását. A tanonctartásról az ipartörvény a következőkép rendelkezett : »Gyermekek, kik életük 12-ik évét be nem töltötték, tanoncokul fel nem vehetők«. A hatóságnak azonban itt is volt kivételezési joga. A törvény a tanoncok munkaidejét úgy szabályozta, hogy 14 éves korig legfeljebb napi 10 órát, 14 éves koron felül pedig 12 órát dolgozhattak, az iskolában töltött idő leszámítása mellett. A törvény előírta ugyan, hogy a tanoncokat nem szabad éjjeli munkára alkalmazni, de megint csak azzal a kibúvóval, hogy az ipar­hatóság »tekintettel a tanoncok testi fejlettségére« engedélyezhette a 14-16 éves tanoncok éjjeli munkáját is. Az iskolázás tekintetében a rendelkezés úgy szólt, hogy a hét két napján 4-4 órát, vasárnap pedig 3 órát vehet igénybe. A tőkések épp oly élesen foglaltak állást a hatásos gyermekvédelmi törvénykezés ellen, mint a nők törvényes védelmével szemben. A gyermek­munka törvényes eltiltásáról szóló javaslattal kapcsolatban például az országos ipartestület hosszasan kifejtette azt az elgondolását, hogy aki iparos pályára készül, az jó, ha egyéni fejlődése lehetőségei szerint minél előbb kezdi kép­zését. Olyan hamis hasonlatokkal érveltek, mint, hogy az ember csak akkor lehet zeneművész, ha fiatal korában kezdi meg a tanulást, és hogy a korai kezdet különösen szükséges a kézművesség terén, mert ha a munkás nem gyermekkorában kezdi, akkor nem tudja elsajátítani a szükséges kézügyességet. Az iparkamarák általában a gyermekmunka eltiltása tekintetében úgy vélték, hogy »elegendő az ipartörvény«.3 7 A gyermekmunkások helyzetét tehát nem a törvények tanulmányozásá­val mérhetjük fel, mert a gyermekek munkaidejét, viszonyait hathatós jog­alkotás nem szabályozta. Közismert, hogy Magyarországon a kapitalizmus alatt több gondot fordítottak az állatok védelmére, mint a gyermekekére. A századforduló idején ingyen orvosi szolgálatot vezettek be — az állatok számára ; az állatvédő egyesület sokkal tevékenyebb propagandát fejtett 36 1884. XVII. tc. 115. §. 36 L. pl. az iparfelügyelők jelentéseit: OL. Ker. Min. archivera 1898—2—-1223, 1893—2—4411, 1898—2—22 512, 1910 LIV, 1911 LXXXVI. 37 OL. Ker. Min. archívum 1890—2—19 974.

Next

/
Thumbnails
Contents