Századok – 1952
Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209
220 HATVANYNIÍ E. DORIS ki, mint a Gyermekvédő Liga. Dr. Hollós József a következőkben foglalta össze az akkori helyzetet : »Valamelyik utcasarkon olvasom az állatvédő egyesület tábláját. „Az állatok védelmét a közönség figyelmébe ajánljuk." Ugyanakkor pillantásom egy árukkal megrakott kiskocsira esik, melyet két inasgyerek — lehettek 13-14 évesek — óriási erőfeszítéssel tói a lejtős úton fölfelé. A fiúk nagyon fáradtak lehettek, mert minden 3-4-ik lépésnél megpihentek, de a kimerültség arcukon is meglátszott, melyről nagy cseppekben gyöngyözött a verejték s szapora légzésük is elárulta, hogy nehéz föladattal kell megküzdeniök. Rajtam kívül persze senkisem ütközött meg a szomorú látványon, de ez érthető is, hisz az ilyesminek látásához a fővárosi ember eléggé hozzá szokott. Utcai csődületet és beavatkozást csak az csinált volna, ha a fiúk helyett pl. az ő koruknak megfelelő kis csikók szakadtak volna meg a húzásban, mert hát az állatok védelme nemes egyéni, sőt társadalmi kötelesség. S az ember védelme? az bolondság, sőt lázítás a mai társadalmi rend ellen.«38 , Hollós dr. nem volt egyedül : a Gyermekvédő Liga tagjai és még számos »emberbarát« burzsoá is nem egyszer tett említést erről az ellentétről. Érthető is, hogy a kapitalista miért fordított kevesebb gondot a fiatal munkásokra és tanoncokra, mint az állatokra, hiszen az állatnak volt bizonyos értéke, ára, de ha egy fiatal munkás elpusztult, több lépett helyébe. így tehát a munkaidő tekintetében is az 1884-es ipartörvény rendelkezései a munkaidőre vonatkozólag holt betűk maradtak. Az egyik gyapjúfonó gyárban a 14 éven aluli fiatal munkások napi 8 óra helyett 13 órán át dolgoztak, az egyik nagy malomban négy 16 éven aluli tanonc 24 órás műszakban dolgozott, másutt gyermekek vagy fiatal tanoncok napi 13, 12, 11, a legjobb esetben 10 órát dolgoztak. Az 1900. évi népszámlálás például érdekes adatokat szolgáltatott a munkaidőnek a felnőttek és ifjúmunkások közötti megoszlásáról. A statisztika szerint a 16 éven felüliek átlagos munkaideje 10x /4 óra volt, a 16 éven alul aké 10x /2 óra. »A 16 évnél fiatalabb gyermekek kizsákmányolása tehát nagyobb volt, mint a munkát jobban bíró, de szervezettebb felnőtteké«.39 E felvétel azonban kizárólag a nagyüzemek munkásaira és tisztviselőire vonatkozott. Még a háborút közvetlen megelőző években is, amikor pedig a felnőtt munkások rövidebb munkaideje révén az ifjúmunkások munkanapja is megrövidült, a fiatalok és tanoncok többsége 10 óra hosszat dolgozott, jelentős részük pedig 11, vagy még több órát. A Szakszervezeti Tanács hivatalos lapja megírta, hogy a gyárakban dolgozó gyermekek »rendes munkaideje a nyári hónapokban 14 óra, téli hónapokban 12-13 óra. A törvény kimondja, hogy 14 éven aluli gyermekeket csak 8 órán át, 16 éven aluliakat csak 10 órán át szabad dolgoztatni. Ezzel a rendelkezéssel szemben az iparfelügyeleti statisztika kimutatta, hogy a 14 éven aluli 'munkások 48.3 %-a ennél tovább van foglalkoztatva.«4 0 Chyzer »A gyermekmunka Magyarországon» című könyvében olyan adatokat ismertetett, amelyeket a királyi javítóintézetekbe küldött kérdőívekre kapott válaszokból állított össze. Megállapította, hogy a kolozsvári javítóintézetben levő 81 gyermek munkaideje—mielőtt az intézetbe került — a következő volt : 38 Az Ifjú Munkás, 1905 jan. 1. 39 Szakszervezeti Értesítő, 1907 nov. 40 U. o. 1913 nov.
