Századok – 1952

Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209

218 HATVANYNIÍ E. DORIS • A női munkásokat nehéz volt megszervezni, — 1913-ban például csak 6508 szervezett nőmunkás volt. És mivel munkájuk legnagyobbrészt nem igényelt szakképzettséget, ezért munkanapjuk általában hosszabb volt, mint a szakképzett, szervezett férfimunkásoké, akiknek vívmányairól a szakszervezeti lapok oly szívesen írtak. De még ha szakmunkát is végeztek a nők, munkaidejük hosszabb volt mint a férfiaké. A női-szabóságnál például egy és ugyanazon műhelyben a férfimunkások 9% órát dolgoztak, a nők ellenben 12 órát. Ennek ellenére keresetük jóval alacsonyabb volt, mint a férfimunkásoké.3

3 A legkegyetlenebb kizsákmányolás az otthoni iparban volt. A cipő-, ruházati-, kalap-, művirág-, fehérnemű iparokban a munkanap szinte korlátlan volt. Helyzetükre rávilágít a Nőmunkásnak az óbudai kesztyűvarrónőkről 1913-ban írt cikke : »Ezen a telepen meglepően nyomorúságosak az állapotok. A varrónők legnagyobb része szemrontó világítás mellett dolgozik, nedves, sötét szobákban, amelyért a legtöbb leány 100-200 korona évi bért fizet. A szobák berendezésén, bútorzatán látszik, hogy a nők minden idejüket a gép mellett töltik. Munkaidejük nagyobbrészt 12-14 óra. Reggel 7 órakor kezdik a munkát és az ebéd megszakításával este 7-8 óráig dolgoznak. Vannak azonban olyanok is, akik a főszezonban, ősszel 15-16 órát is dolgoznak, reggel 6 órától este 11 óráig.«3

4 b) A gyermek- és ifjúmunkások munkaideje A törvényhozás a gyermekmunkásoknak sem biztosított hatásos védelmet. A gyárosok a törvényben előírt gyárvédelmi rendszabályokat semmibe vették, mégpedig a törvény végrehajtásával megbízott hatóságoknak nemcsak tudtával, de aktív támogatásával. Az ipartörvényeknek a gyermek. munkára vonatkozó rendelkezései igen általánosak voltak, hiszen főleg azt a célt szolgálták, hogy. a kormányzat a látszat-védelemmel leplezze a kizsákmányolás könyörtelén valóságát és hogy elhallgattassa az egyre erélyesebben és félelmetesebben fellépő munkásosztály követeléseit. Az 1884. évi ipartörvényt, valamint a vasárnapi szünetről, a biztosításról, a sárga- vagy fehérfoszfor gyufa gyártásának eltiltásáról, a nők éjszakai munkájának megszüntetéséről szóló törvényeket egytől-egyig a munkástömegek nyomása kényszerítette ki a kormánytól, a gyárosok és a kormány makacs ellenállásával szemben. A kapitalizmus kibontakozásának korszakához képest, amikor például a gyermekeknek ugyanolyan hosszú munkaidőt kellett teljesíteniök, mint a felnőtteknek, CLZCTZ Bb fizikailag elérhető maximális munkanapot kellett ledolgozrfiok, még a védelemnek az a foka is haladásnak számított, amelyet ezek a törvények nyújtottak volna a fiataloknak, ha betartják őket. Az 1884. évi ipartörvény például rendszabályokat állapított meg a fiatalkorú munkások munkaidejére és iskolázására vonatkozólag. Elrendelte, hogy »a 10 éven aluli gyermekeket épen nem, a 10 évet meghaladott, de a 12 évet még el nem érteket csak az iparhatóság engedélye mellett szabad gyárakban munkára alkalmazni. 33

U. o. 1905 márc. 20. és jún. 18. A szabónők csak három évi tanidő után kezdtek keresni. Az ú. n. tanidőből az első két évben mosogatással, padlósúrolással foglalkoztak és csak egy rövid évben tanulták a varrást. 34

U. o. 1913 jan. 15.