Századok – 1952

Tanulmányok - Hatvany; E. Doris: A női- és gyermekmunka Magyarországon 1890–1914 között 209

A NÖI fiS GYERMEKMUNKA MAGYARORSZÁGON 1890 fis 1914 KÖZÖTT 215 minél többet alkothasson . . . Igenis kívánatosnak kell, hogy tartsuk a hatályos munkát védő törvényhozást, de annak alapelve nem lehet az individuális erőkifejtés sablonszerű korlátozása... e téren a legnagyobb szabadság érvényesüljön . . . De attól eltekintve, az egyéni szabadságnak egyik leglényegesebb attributuma, hogy saját munkaereje felett ki-ki szabadon rendelkezik, és azt oly mérvben aknázhassa ki, amint azt egyéni hajlama, ambíciója, haladási vágya, vagy anyagi helyzetének javftása iránti törekvése kívánja«.2

1 A törvényhozás tehát nem csökkentette hathatósan a nők munkaidejét. A szervezett munkások azonban a gyárosok és egyesületeik mesterkedése! ellenére is sok győzelmet arattak ezekben az években, és a hivatalos szakszervezeti statisztika szerint a munkások lényeges munkaidőcsökkentést értek el. Az 1899 évi Szakszervezeti Kongresszus alkalmából statisztikákat állítottak össze, melyekből kitűnik, hogy az átlagos munkanap hossza 14 óra, egyes iparágakban 18, néhányban 9-11, egyetlen egyben pedig 8 óra volt.2

2

A háború előtti években már éreztette hatását a munkások forradalmi mozgalmának fellendülése és a munkaidő megrövidítése terén is sikerült jelentékeny engedményeket kicsikarniok. Különösen 1905-ben és 1906-ban volt számos harcias, forradalmi sztrájk és bojkott. Az 1905-ben győzelmesen megvívott sztrájkharcokkal a munkanapot általában У%— 1% órával rövidítették meg, az egyik iparágban, a kőműveseknél pedig 3% órás rövidítést értek el. 1907-ben a Szakszervezeti Értesítő, a Szakszervezeti Tanács hivatalos lapja már azt írta, hogy a 10 órás munkanap bevezetése most már nem elégítené ki a munkásságot, mert sok esetben már kivívták a 9, illetve 8 órás munkaidőt.23 A szociáldemokrata vezetők azonban csak a szervezett, főleg a szakmunkásokkal törődtek. A szakszervezeti adatok tehát kissé rózsás színezésben mutatják be a helyzetet. Amint arra még a hivatalos statisztikával való összehasonlítás is rávilágít, most is csak néhány igen jól szervezett iparág munkásairól lehetett valóban azt mondani, hogy már kivívták a 9 vagy 8 órás munkanapot. Az 1901. évi üzemi és munkásstatisztikában például a tényleges, tehát a szünetek levonása után számított munkaidőt a következőképpen mutatták ki :2

4 Üzemek száma Tél Nyár 21 165 70 186 81 139 272 370 434 422 655 736 165 118 221 125 84 28 114 22 62 — Munkaidő hossza Több mint 12 óra 12 óra 11,5 óra 11 óra 10,5 óra 10 óra 9,5 óra 9 óra 8,5 óra .' 8 óra Kevesebb mint 8 óra 21

OL. Ker. Min. 1890—2—19 974. 22

Vas- és Fémmunkás, 1899 június 8. 23

Szakszervezeti Értesítő 1906 jún. és 1907. jan. 24

1901 üzemi és munkásstatisztika (a Kereskedelmi Miniszter Kiadványa).