Századok – 1952
Tanulmányok - Magos György: Az amerikai imperialisták szerepe a Horthy-fasizmus stabilizálásában (1924–1929) 167
1 70 MAGOS GYÖRGY ménybért vezettek be.3 A nyílt bérleszállítás mellett a kizsákmányolás burkoltabb, de sokkal kegyetlenebb eszköze volt az infláció. Az infláció a háborúval indult el, az ellenforradalom gyó'zelméig azonban aránylag nem volt nagymértékű. Öt év alatt, a háború kitörésétől az ellenforradalom első hónapja végéig 9.87-szeresére romlott a korona. A következő öt hónapban azonban (1920 január végéig) 49.21 az infláció mértékét mutató szorzószám ! Az ellenforradalom ötödik évében pedig a korona eredeti értékének 15.030-ad részére csökkent.4 A drágaság fokozódott, de a bérek és fizetések emelkedése távolról sem követte az infláció rohamos növekedését. Az életfenntartási költségek drágulása a békebeli színvonalhoz képest 1922 elejére 84-szeres lett. »A jövedelmek szaporodása messze elmaradt az élet drágulásától és így az életszínvonal állandóan süllyed« — állapítja meg a Horthy-külügyminisztérium (természetesen nem a nyilvánosság számára).6 A bérek színvonala rohamosan csökkent — a burzsoázia haszna pedig mértéktelenül fokozódott. (Nem szólva az infláció nyújtotta egyéb spekulációs nyerészkedési lehetőségekről.) »Sohasem próbáltuk eltitkolni, vagy pláne letagadni, hogy a munkásság életstandardja alatta van a békebelinek,« — írja a GyOSz lapja, a Magyar Gyáripar, de azonnal hozzáteszi, hogy »ez a leszorított nívó ... a háborút vesztett... ország életstandardja«.6 A mértéktelen kizsákmányolásnak, a reálbérek megsemmisítésének, az inflációnak elindítója — igaz — a háborús gazdálkodás volt, de a pénzromlás az ellenforradalom győzelme után öltött katasztrofális méreteket. Az inflációt a magyar nagybirtok és a finánctőke tudatosan szabadította rá az országra. Az infláció kibontakozása nem a »háború«, a »háborúvesztés«, hanem céltudatos pénzügyi politika műve volt.6 /a Az infláció az egész magyar uralkodóosztálynak óriási hasznot és régi adósságaik javarészének megsemmisülését eredményezte. Az inflációt, amely bizonyos határon túl a normális üzleti életnek és termelő tevékenységnek akadályává válott, a burzsoázia addig vette igénybe, amíg lehetőség nem nyílott arra, hogy külföldi tőke segítségével hajtsa végre a stabilizációt. Természetes, hogy a GyOSz mereven elzárkózik minden olyan terv elől, »amely a munkabéreknek a mindenkori indexszámokhoz igazodó megállapítását tenné kötelezővé«,7 hiszen az inflációs haszonszerzés egyik legbőségesebb forrása az ár- és bérszínvonal eltéréséből fakad. Az infláció azonban nemcsak a hazai, hanem az angol, francia és olasz burzsoázia érdekeit is szolgálta. »A hazai nyersterményeknek a világpiaci árakhoz viszonyított olcsósága, a hazai munkabérek aránylagos alacsony volta, mind olyan körülmények, amelyek majdnem minden vállalat létesítését 3 A Kereskedelmi Bank egyik feljegyzése (1919 aug. 28.) elmondja, hogy »A kőbányai és lábatlani cementgyárnak mintegy 300 munkása fizetés nélkül szabadságoltatott«. »A budai téglagyár üzemben van és a szovjet munkabéreknek 50%-os redukciója és az akkordmunka bevezetése mellett dolgozik«. »A cementkereslet előreláthatólag nagy lesz és a gyártmány jó áron lesz értékesíthető«. K. B. Titk. 1651 (1.) XXX—3. 4 Statisztikai Évkönyv XXXIV. k. 1926. 157. o. alapján. 5 OL. Küm. Gazd. Pol. 1922—55338. 6 1922. I. 16. 2. о. Ezt és a Magyar Gyáriparból vett többi idézetet Karsai Elek volt szíves rendelkezésemre bocsátani. 6/a Az infláció kérdésének tárgyalása e tanulmánynak nem feladata. Szándékom, hogy egy másik tanulmányban foglalkozzam ezzel a kérdéssel. 7 Magyar Gyáripar 1922 okt. 1. 6. o.
