Századok – 1952

Tanulmányok - Magos György: Az amerikai imperialisták szerepe a Horthy-fasizmus stabilizálásában (1924–1929) 167

AZ AMERIKAI IMPERIALISTÁK SZEREPE A IIORTHY-FASIZMUS STABILIZÁLÁSÁBAN 169 jövedelmezővé kell, hogy tegyék«.8

A fehérterror kormánya igyekezett olcsóvá tenni az imperialista finánctőke számára az ország gyarmatosítását. És a gyarmatosítók »potom pénzen« vásárolták össze a magyar vállalatok egész sorát, anélkül, hogy új tőkét hoztak volna és fokozták volna a vállalatok termelőképességét. »A gazdasági okkupációnak ez a módja azonban a magyar nemzetgazdaságnak nem áll érdekében«.9 Igen, az éhes és kapzsi külföldi imperialistákkal való osztozkodásnál sok keserű falat jutott a magyar burzsoáziának. A csepeli szabadkikötő építésével a kormány a francia fegyvergyáros és bankár céget, a Schneider és Társát bízta meg »s ezzel Magyarországnak közgazdasági szempontból egyik legfontosabb szervét olyan mértékben szolgáltatta ki egy idegen pénzcsoportnak, amely még a legyőzött nemzetek történetében is példátlannak nevezhető« — írja a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a pénzügyminisztériumhoz intézett tiltakozó feliratában.lp Keserű falat volt az olaszoknak biztosított textilbehozatali kontingens ügye is. »Az olaszoknak biztosított behozatali kontingensek egyes iparágakra valósággal katasztrofális hatással voltak és például a hazai cérnaiparban azt eredményezték, hogy ez a még egészen fiatal és csak nagynehezen, kormánytámogatással fejlődésnek indult ipar kénytelen volt üzemeit a külföldi behozatal hatása alatt 1/5-re redukálni...«.1

1 Az angolok már az ellenforradalom első hónapjaiban emelni kívánják a MFTR alaptőkéjét, azaz birtokukba akarják venni a vállalatot. Ha nem egyeznénk meg velük, — írja a magyar külügyminiszter — »számolnunk kellene azzal a lehetőséggel, hogy az angolok teljes befolyásukkal... ellenünk fordulnának«.1

2 A magyar burzsoáziának — mint mindig — le kell nyelnie a keserű falatokat a »politikai előnyök« érdekében. A magyar burzsoázia csak úgy tarthatta fenn uralmát a kizsákmányolt magyar dolgozók felett, ha az ország alapvető érdekeit elárulta. A kormány országáruló tevékenysége felháborodással töltötte el a dolgozókat.1

3 Ha a magyar üzemek eladása hazaárulás, minek nevezzük azt, amikor a magyar kormány az angolok hírszerzőit fizeti az állam pénzén? Több ilyen esetről tudunk. Álljon itt két példa. 1928-ban egy T. V. Robinson nevű angol »számviteli szakértő« öt héten át tanulmányozta a magyar kormány költségén a pénzügyminisztériumban »a magyar állami számvitelt«. Robinson úr 8 OL. Küm. Gazd. Pol. 1920—35 336. A párizsi követhez, 1920 nov. 9 T. i. a külföldi tőke »leginkább . . . arra szorítkozik, hogy a meglévő magyar vállalatokat a mai valutáris viszonyok mellett aránylag potom pénzen a saját érdekkörébe vonja, anélkül, hogy ennek fejében Magyarországra új tőkét juttatna ... és ezen tőkeszaporulat által az érdekkörébe vont vállalatok termelőképességét fokozná . . .« U. o. 10

OL. P. M. Ein. 1931—1565. (1921. III. 16.) 11

OL. Küm. Gazd. Pol. 1922—119 699. A Magy. Textiliparosok Orsz. Egyesületének felirata. A textilgyárosok az olaszoknak biztosított behozatali kontingens eltörlését kérték. A kéréçt nem teljesítették. 12

OL. Küm. Gazd. Pol. 1921—33 676. (14 458). A minisztertanácsi előterjesztés az engedmény alapján támogatást vár az angoloktól nemzetközi tárgyalásokon. 13

»... A vasutasok körében mindjobban terjedő hírek szerint a francia részvénytársaság eddig a MÁV gépgyárra, a diósgyőri vasgyárra. Déli Vasútra és egy pár kisebb helyiérdekű vasút megvásárlására kötötte volna le magát. Az eladásról ingerült elkeseredéssel, mint hazaárulásról beszélnek . . .« Budapesti Katonái Városparancsnokság »T. Osztálya« helyzetjelentés. OL. ME. 1920. XXXVII—6260