Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149
152 BAETA ISTVÁN küdtek velem a nagy Istenre, hogy egytől-egyig felkélnek velem a hazát megvédeni. Olly jelenetet soha sem láttál. Mikint csókolták ruhámat s vitték proclamatioimat minden felé. Másnap már futárok jöttek Csongrádból. Kecskemétről pedig ma és holnap 5000 ember megyen Jellasich ellen.«8 Innen, Kecskemétről maradt fenn az egyetlen beszéd is a sok közül, amelyeket útja során Kossuthhoz intéztek. A beszéd Kossuthot mint az orvost mutatta meg, aki az árulás következtében a halál szélére sodort nemzetet, a végveszéllyel fenyegetett hazát megmenti, új életre hozza ; a nemzet megváltóját látta benne, akit a pokoli ármány egyidőre elnémított, de végleg elhallgattatni nem tudott. »A te neved az, — mondta a szónok — mellynek hallatára fellelkesül a magyar, Kárpátoktól Adriáig ; a te neved a varázserő, melly felébreszt mindent, kiben még az élet utolsó szikrája csillog ; a te neved az, mellynek hatalmában volt elsepreni a fejedelmi trónt, mint elsepri a vihar a parányi porszemet ; a te neved az, melly az átkozott Camarillának legsúlyosabb ostora ; ate neved az, mellynek varázshatalma alatt a nemzet szétzúzza ellenét.«9 Ilyen beszédekkel fogadták az Alföldön Kossuthot s amilyen mértékben fel tudta ő korbácsolni a tömegek legnemesebb indulatait, legalább ugyanolyan mértékben merített ő is erőt a hazáért talpraálló néppel való találkozásból. Az Alföld népének történelmi élménye maradt Kossuthtal való találkozása, ugyanekkor azonban Kossuthnak is ez az út adott erőt arra,— számos nyilatkozata erre a bizonyíték -— hogy vállalja a harcot a Béccsel való szakítás kezdetén és később is, valahányszor a túlerő és az árulás válságba vitte az önvédelmi harc ügyét. Kecskemétről szeptember 26-án indult vissza Kossuth és kísérete Nagykőrösön át Ceglédre, hogy onnan a vasúton Szolnokra menjen. Ütközben megálltak Abonyban. Csernátony Lajos, aki a Március Tizenötödikének írt színes tudósításokat az útról, nem várt sokat ettől az alföldi helységtől. »A nép nem látszik nagyon meleg érzelműnek — írta lapjának — és a nemzet egyrészén átokként ülő fásság és hidegség szine látszott elömleni rajta«. Kossuth azonban ezt a népet is meg tudta mozgatni és Csernátony így folytatja tudósítását : »És mégis a nép a városház udvarán szóló Kossuth beszédjére megesküvék, feltartott kezekkel esküvék meg nem nyugodni addig, míg e hon minden ellensége kiirtva nem leszen. A közeli házak tetői is hallgatókkal rakvák s a nősereg könnyeket onta a nagy népvezető elrekedt, de annál meghatóbb szavaira«.10 Kossuth is hasonlóan látta az abonyi népet. Kecskeméti fogadtatásának leírása után így folytatta feleségéhez írt, előbb említett levelét : »Onnan ma Abonyba mentem. Messze föld. És mondák, hogy ott hidegen fognak fogadni. Dehogy fogadtak hidegen. A hidegnek mondott nép felgyúlt mint a villám és megesküdött, és felkél tömegestül«. Abonyban nem időzött sokáig Kossuth és kísérete. A népfelkelés megszervezésének elindítása után még aznap délután továbbutaztak Szolnokra. »Jöttömnek híre megelőzött -— írta Kossuth aznap este feleségének. — A nép 8 A Szolnokról szept. 26-án írt levelet a M. Tud. Akadémia kézirattárában lévő eredeti alapján közli Lukinich I.: Adalék Kossuth toborzó körútjának történetéhez. Hadtört. Közlemények 1937. évf. 263. s köv. o. 9 L. O. Lt. Vörös A.-gyüjt. 1028. sz. —• A beszédet a Március Tizenötödike okt. 5-i száma szerint Torkos Károly evangélikus lelkész mondta. 10 Csernátony első tudósítása nem jelent meg a Március Tizenötödikében ; a második, amely a Nagykőrösről való eltávozással kezdődik és amelyben utalás történik az előző elküldött tudósításra, a lap szept. 28-i számában jelent meg.
