Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149

KOSSUTH ALFÖLDI TOBORZÓ KÖRÚTJA 1S-4S ŐSZÉN 161 ezerenként várt és szabadítónak kiáltott. Itt találtam egy pár száz sárosi önkénytest, s azok vállaikra "vettek s úgy vittek egy fél mértföldnyire be a városba«. Ugyanebben a levelében Kossuth azzal a bizakodással oszlatja el felesége aggodalmait, amelyet a megmozdult, felkelt alföldi magyar nép látása keltett benne. »Lelkemnek mondhatatlanul fáj az aggodalom, — írja neki — a roskadozó csüggedés, melly soraidon végigömlik. Irtsd ki lelkedből, Angyalom. Engem nem veszély, engem érdemetlen dicsőség veszen körül, szavaim szárnyán a honnak védangyala látszik lebegni s utamban ezrenként kél fel a magyar. Még csak négy helyen voltam, s e négy helyről 11 000 férfiú kelt fel szavamra, gyalog és lovon tömegestől s három nap alatt a Dunánál lesz. És ha végigmegyek a magyar hazán, egy népvándorlás kél fel utamban, mellynek híre maga meg képes állítani az ellenséget.« A szolnoki tartózkodás sem tartott sokáig. Másnap, szeptember 27-én délelőtt megtartotta Kossuth az előző este meghirdetett népgyűlést, kijelölte a népfelkelés szervezőit és vezetőit, azután vonatra ült, hogy megszakítva körútját visszatérjen Pestre, tájékozódni a fejlemények felől. Ugyanakkor a Szolnok felé tartó vonaton már jött eléje Madarász László, hogy Pestre hívja, a Lamberg teljhatalmú biztossá történt kinevezésével előállott helyzet megoldására. Pesten közben a képviselőház már tudomást szerzett Kossuth útjának-minden számítást felülmúló sikeréről. Tanárky Gedeon képviselő, aki Kossuth kíséretében volt, Kecskemétről visszatért Pestre és jelentette, hogy Kossuth »diszes fegyveres kíséretében megjelent a magyarság sarkkövénél s mindenütt azon városokban lelkesedéssel, sőt mondhatnám fanatismussal találkozott a nép között. A nemzet nevében rendelkezett, a nemzet nevében egész eréllyel parancsolta a felkelést és a nép mindenütt lelkesedéssel fogadá parancsait«. Számadatokat is akart közölni Tanárky a felkelés méreteiről, a ház azonban ezeket katonai érdekből nem kivánta hallani. Végül kérte a házat, hogy a kormány útján intézkedjék, »hogy miután az általános népfölkelés sikerülend, az tétovázással s elzsibbasztással ismét hasznavehetetlenné ne tétessék«.11 A képviselőház szeptember 27-i éjjeli ülésén, amelyet Madarász, Kossuth és még 29 képviselő kívánságára rögtönözve hívott össze az elnök, Kossuth csak futólag ismertette útjának eredményeit, annak a beszédnek bevezetéseként, amelyben a Lamberg kinevezése elleni tiltakozást elfogadtatta a képviselőházzal és a Honvédelmi Bizottmányt a tényleges hatalom birtokába juttatta. »Fegyveresen jelenek meg a képviselőházban e percben — kezdte beszédét — nem azért, mert tökéletes meggyőződésem szerint a hazának megmentése végett mindnyájunknak karára és fegyverére szükség van, hanem azért, mert vasárnapi bejelentésem szerint oda voltam a népfelkelés rendezésére. Három nap alatt néhány népesebb városokat, Czeglédet, Kőröst, Kecskemétet, Abonyt, és Szolnokot személyesen megjártam s mondhatom, hogy a magyar népet e hon megtartására s az alkotmányos szabadság biztosítására elannyira késznek találtam, hogy csak öt helyről is már részint kiindult, részint rendeltetése helyére ért, részint útban van és 24 óra — az utolsó rész pedig legfeljebb 48 óra alatt oda ér, 12 ezer ember körülbelül.« A bizakodás, a nép erejébe vetett hit, amely Kossuthnak ebből a rövid bejelentéséből sugárzott, magával ragadta a képviselőházat is, amelyet, addig a kamarilla törvénytelen lépése nyomán úrrá vált megdöbbenés és tanácstalanság tartott 11

Tanárky felszólalását 1. a Közlöny szept. 28-i számában.