Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149

KOSSUTH ALFÖLDI TOBORZÓ KÖRÚTJA 1S-4S ŐSZÉN 151 hoz és elkísérte őt a város piacterére, ahová érkezésének hírére az egész város összesereglett. Kossuth beszédet intézett hozzájuk ; egyszerű ruhában volt, kerek kalapján hátralengő fekete tollal, egyáltalán nem feltűnő jelenség, »hanem amikor szólt, — írja róla Jókai húsz évvel később — akkor bíbor és arany volt rajta minden . . . Én soha őt magát úgy szónokolni nem hallottam, mint e napok alatt... A nép sírt, mint ahogy sírnak az oroszlánok.«5

»E szózat keresztül hatott a népnek minden értelmi fokozatain és rétegein, —- írja a ceglédi beszédről Egressy Gábor fentebb említett beszámolójában — hatott a csontokig és velőkig, annyira, hogy e szokatlan, s rendkívüli benyomások szerint a nép kebeléből majd a rémület, majd a fájdalom, majd a bosszúnak vad dühe hangos kitörésekben nyilatkozék«. Kossuth a beszéd után megbeszélést tartott a város vezetőivel és a helybeli nemzetőrség tisztjeivel, mint teljhatalmú kormánybiztos kinevezte a népfelkelés vezetőit, előírta tennivalóikat és még aznap este továbbutazott Nagykőrösre. Nagykőrös népe lámpák és csillagok világa mellett fogadta Kossuthot, aki a városház udvarán csak röviden ismertette jövetele célját és másnapra népgyűlést hirdetett. A megerőltető nap után, mielőtt nyugovóra tért, megírta jelentését6

és elmaradhatatlan levelét feleségéhez. »Ceglédre 4 órakor értem, —írta feleségének — 6 órakor már egy 300 főből álló fegyveres gyakorlott csapatot, melly már felbomlott, útnak indítottam Pestre. Holnap reggel ugyanonnan vagy 3000 ember és 150 lovas megyen vasúton Pestre. E percben érkeztem Kőrösre. Itt a nép mondhatlan lelkesedéssel, illuminatioval fogadott. Ahol kell, lelkesítek, ahol kell, parancsolok. Reménylem, a Tiszáig vagy 15—20 ezer embert össze szedek, s ezeket helységenként nyomban küldöm Pestre. Aztán a Tiszán túl addig meg nem állok, míg 100 000 emberem nem lesz egy táborban. Azzal aztán tömegben nyomulok előre.«7 Nagykőrös népe a ceglédihez hasonlóan roppant tömegben sereglett össze másnap, hogy hallja Kossuthot, az eredmény is a ceglédihez hasonló volt. Kossuth itt is megtette a szükséges intézkedéseket és ment tovább Kecskemétre. Kecskeméten éppen vásár volt s így nemcsak a város lakosai, de a környező vidék népe is hallhatta Kossuthot, aki a vásártéren felállított szószékről beszélt több, mint tízezernyi tömeghez. »Midőn Krisztus az istennek igéit prédikálta, — olvashatjuk Egressy Gábor említett jeletésében — alig esüggött a nép lelke szentebb áhítattal az örök igazságok szent igéin, mint csüggött e nép Kossuth szónoklatán. Tisztán szellemmé látszék a nép bűvölve lenni. Ez a megtestesült ihlet volt«. Magára Kossuthra is talán a kecskeméti fogadtatás tette egész útja során a legmélyebb benyomást. »Kecskeméten országos vásár volt — írja feleségének másnap — kimentünk zászlómmal, kísérőimmel. Szóllottam a nép ezreihez Isten szabad ege alatt s a nép ezrei meges -5 Jókai leírását — amely'1868-ban a Kossuth-Albuniban jelent meg — közli Gracza Gy.: Az 1848/49-i magyar szabadságharc története, II. k. 240. s köv. 1. — Mind Jókai, mind Gracza leírásából az derül ki, hogy Kossuth a ceglédi piacon tartott beszédében fentebb ismertetett kiáltványának gondolatmenetét követte. 6 A Kossuth alföldi körútjával kapcsolatos iratok jelentős része — így talán azok a jelentések is, amelyeket Kossuth naponta küldött Pestre -— eredetileg az Országos Levéltár Vörös Antal-gyüjteményében voltak. Onnan azonban egy korábbi rendezés folyamán kiemelték és egy külön, Kossuth országos biztosi iratai elnevezésű gyűjteménybe osztották be őket ; ez a gyűjtemény minden valószínűség szerint a háborús károk áldozata lett, így a fenti előadás is csak az egyéb gyűjteményekben található forrásokon és az egykorú sajtó tudósításain alapul. 7 Kossuth szept. 24-én este írt levelét 1. O. Lt. Vörös A.-gyűjt. 1067. sz.