Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth alföldi toborzókörútja 1848 őszén 149

150 BAETA ISTVÁN megjelenése után bejelentette a képviselőházban : elindul az Alföldre népfelkelést toborozni. »Lelkemben fel vagyok indulva a gondolattól, — mondta — hogy az ármánynak, árulásnak nevetséges szatírája, egy nemzet feletti győzelme csaknem sikerült, hogy 40—50 ezer potom ember bejő az országba s úgyszólván kardvágás nélkül foglalja el a hazát. Én nem érzek magamban annyi erőt, hogy ezt tűrjem ; egy fél óra múlva, mint a miniszterelnök által kiküldött biztos, de ha nem volnék is kiküldve, azon megbízásnál fogva, mellyet saját érzetem s a haza veszélye nyújt, megyek vasúton és megkezdem Ceglédnél felhívni a népet, hogy tömegestől fegyverbe szálljon s így megyek tovább faluról falura és vagy nem látnak önök többé, vagy látnak, mint utócsapatát olly seregnek, melly maga is képes lesz semmivé tenni olly gyalázatos rablócsordát. Fél óra múlva zászló van kezembe s indulok ; hogy hol kezdem, megmondottam, merre fogok menni, nem tudom, de megyek arra, merre a körülmények, a nép hangulata s lelkesedése fogja adni az irányt.« De nem elégedett meg Kossuth azzal, hogy ő maga zászlót ragadott és elindult. Felszólította a képviselőket, hogy aki kedvet érez, csatlakozzék hozzá, azok pedig, akiknek az ország más vidékein befolyásuk van a népre, kövessék példáját és menjenek, szervezzenek népfelkelést. A zászló, amelyet Kossuth magával készült vinni, a Radical Kör zászlaja volt ; a Kör tagjait Kossuth már az ülés előtt felszólította, hogy tartsanak vele s azok közül, akik még nem indultak el a táborba, többen csatlakoztak is hozzá.2 A főváros népéhez is volt szava : »Még vagyok győződve, — mondta — hogy ha mindenki nem mást, mint követ vesz is kezébe s felteszi magában, és megesküszik az örökkévaló isten előtt, hogy nem nyugszik addig, míg egy rablót meg nem öl, ez maga semmivé teheti azon rablócsordát.« Felszólította a városi hatóságot, hogy tartson népgyűlést és hívja fel a lakosságot a haza védelmére, zárassa be a boltokat, »a két városban fél nap alatt 15 és több ezer embert lehet előteremteni, s ha egyéb fegyvere nincs, van karja, van foga, van kő, van kasza... ha tehát valakinek egyéb fegyvere nincs, vegyen kaszát kezébe s tegye meg a haza védelmére azt mi tőle kitelik«.3 Befejezve beszédét, Kossuth elhagyta a képviselőházat és egy órával később már vonaton ült ; kíséretében néhány képviselő volt — köztük Egressy Gábor, Tanárky Gedeon, Jókai Mór — valamint a Radical Kör néhány tagja, azonkívül titkárai, Rákóczy János, az elválaszthatatlan Vörös Antal — és Csernátony Lajos, a radikális Március Tizenötödike élestollú cikkírója. Délután 4 órakor szállt ki a vonatból Kossuth kíséretével Cegléden s a vasútállomáson találkozott a Földváry-féle pesti önkéntesek egy csapatával, amely szolgálati idejének leteltével az aldunai táborból éppen útban volt Pestre. Kossuth rögtön beszélni kezdett hozzájuk s az egykorú tudósítás szerint »sikerült e csapatban olly lángoló lelkesedést idézni föl, miszerint e harcban edzett honfiak 300-anegy szívvel és szájjal esküdnének meg : fegyveröket és karjaikat addig nyugalomra nem bocsátani, meddig Jellacsich rabló bandájából csáb egyetlen egy lesz is a magyar földön«.4 A csapat azonnal csatlakozott Kossuth-2 L. erre Kossuthnak Fényes Elekhez intézett sorait az Országos Széchenyi Könyvtár levelestárában. (Közli Waldapfel E.: A forradalom és szabadságharc levelestára, II. k. 1952. 92. o. 3 Kossuth búcsúbeszédét a Kossuth Hírlapja szept. 25-i száma közölte először ; a Közlönyben szept. 26-án jelent meg. 4 Kossuth útjának első napjaira 1. E gressy Gábor tudósítását a Kossuth Hírlapja szept. 29-i számában.