Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VÉDELEM ÜGYE DÓZSÁTÓL MOHÁCSIG 147 közti pereibe beavatkozni, hanem a konzult kötelesek támogatni ítélkezésében.11 7 Nyugat egyik leghatalmasabb királyát tehát egyáltalán nem gátolta a török .hódítás és vérengzés abban, hogy gazdasági előnyökért jóviszonyt építsen ki a török hódítókkal. A mohácsi csata önmagában nem volt olyan vereség, amely végleg eltemette volna Magyarország függetlenségét. A török szultán maga sem így értékelte a helyzetet. Mohács döntő vereséggé csak annak folytán vált, hogy az országban még érintetlenül álló jelentős létszámú feudális hadseregek nem vonultak ezután a török hódítók ellen, nem próbálták meg hátba támadni, zaklatni a szultán seregét, elvágni visszavonulási útját. Sem Zápolya János Tiszántúlon veszteglő serege, sem Frangepán Kristóf horvát csapatai nem indultak harcba a hódítók ellen. Báthori István nádor a mohácsi ütközetből menekülve nem a további ellenállás szervezésével törődött, hanem útközben kincseket rabolt. Ellenfele, Werbőczi István volt nádor pedig egyik felvidéki várában tartózkodva »vészelte át« a török veszedelmet, nem hozott olyan anyagi áldozatokat seregszervezésre, mint 1514-ben a parasztok ellen. A virágzó városok gazdag polgársága sem feszítette meg erejét, hogy fegyvert, lőszert, zsoldosokat vessen be a török elleni harcba. Brassó, amely 1514-ben jelentős összegeket adott ki a parasztsereg ellen zsoldos lovasok és gyalogosok kiállítására, valamint hadigépekre és lőfegyverekre és erre adót szedett, 1526-ban nem áldozott többet néhány tucat forintnál az állítólag a török ellen készülődő erdélyi hadsereg felfegyverzésére.11 8 A mohácsi vész és az utána következő időszak világosan bizonyítja »a megvesztegethető, telhetetlen keselyűk, a feudális mágnások, a nagy földbirtokosok« áruló szerepét. Már erre az időszakra is jellemző, amit Rákosi elvtárs megállapít róluk : »A magyar feudális nemesség e bandája századokon át arról volt ismert, hogy eladta a magyar népet minden ellenségnek, ha ebből anyagi haszna volt. A magyar nép története egyúttal az árulások története, melyekkel feudális gazdái és kizsákmányolói eladták«.119 A magyar feudális urak egyik pártja a Habsburgoknak, a másik az ú. n. köznemesi párt vezetői, Zápolya és Werbőczi, a hírhedt parasztgyilkosok egyenesen a szultán terveinek támogatóivá váltak. Zápolya árulásáról ékesen beszél egy görög krónika. Ez elmondja, hogy 1529-ben a »szultán Budát Erdélyinek adta, hogy ez minden évben harácsolt fizessen neki. Mert ez az említett Erdélyi Bosznia határán egy területrész ura volt, s önként hozzámenvén, meghódolt a szultán előtt népével együtt. A szultán pedig neki adta a magyarok egész országát.. .«120 1514-ben szükségszerűen egybeesett a parasztság megmozdulása a török hódítók ellen és harcuk a feudális kizsákmányolók ellen. 1526-ban szükségszerűen történt, hogy az egykori parasztháború leverői nem használva fel a parasztság és a plebejusok patriotizmusát, nem teljesítve katonai kötelességüket, elárulták az országot. Az ő esetükben is bevált Münzer Tamás jóslata. Münzer nem tekin-117 Lers V. i. m. 60.o. 118 Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Kronstadt. (A Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen c. sorozatban) I. к. 201, 203, II. к. 2. о. 1514-ге, I. к. 638. о. 1526-га. 116 Mindkét idézet Rákosi Mátyás: A magyar jövőért. Budapest, 1947. 9. o. 120 Gyóni M. i. m. 61. o. (Kiemelés tőlem, Sz. Gy.) Ez igazolja a Zápolya ellen törökbarátságáért már 1523-tól emelt vádakat. V. ö. Szerémi Györqy emlékiratai Magyarország romlásáról. M. Tört. Emlékek. írók. Pest 1857., 111., Í20., 121. o.; Vat.. M. Okirattár i. k. 103. sz., 104. sz., 107. sz. 10*
