Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
A TŰRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VEDELEM UGYE DÓZSÁTÓL—MOHÁCSIG 141 madridi békében súlyos feltételek elfogadására kényszerítette ellenfelét. Többek között két fiát túszként kellett a császár kezében hagynia. Ferenc mégis felrúgta a rákényszerített békét. A francia király nagy külpolitikai szervező munkába kezdett, és két, formailag egymástól független külpolitikai tömböt kovácsolt ki a császár ellen. Az egyik a törökökkel, a másik a császár európai ellenfeleivel kötött szövetsége. Az egyik leghatalmasabb nyugati uralkodót egyáltalán nem gátolta ebben a lépésében az, hogy a »legkeresztényibb király« címet viselte. Már régen megfeledkezett a császárral és a spanyol királlyal kötött török elleni szerződéséről is. A legkevésbbé sem akarta végrehajtani a madridi béke azon pontját, hogy a császárnak csapatokat bocsásson rendelkezésére a török elleni hadjáratra. Még 1525-ben Ferenc király madridi fogsága idején anyja^követséget küldött Szulejmán szultánhoz, hogy segítséget kérjen tőle. Ez a követség nem jutott el Konstantinápolyba. De egy másik követségben Frangepán János, aki a paviai ütközetben is résztvett Ferenc oldalán, kapcsolatot tudott teremteni a szultánnal. Frangepán arra kérte a szultánt, hogy támadja meg a császárt. A szultán csak azzal a feltétellel igért segítséget, hogy ha a francia király szövetségeseivel együtt háborút visel a császár ellen, nehogy -Károly császár és Ferdinánd osztrák főherceg egyesült erővel megsegíthessék Magyarországot. A szultánnak ez a feltétele világosan mutatja, hogy a franciák másik szövetsége szoros összefüggésben van, együttműködik a törökkel, ha formailag ezt leplezik is. A szultánnak ezt a kikötését Frangepán utólag megvallotta a pápának, aki — bár előbb maga is tagja volt a török-francia szövetség másik szárnyának — ezt elmondta a spanyol követnek, aki 1530-ban közölte a császárral. Bár a török szultánt nem igen kellett biztatni a Magyarország elleni támadásra, bizonyos, hogy a Habsburgok erejének lekötése bátorította a szultánt a mielőbbi támadásra. És így valamennyire igaza lehetett Ibrahim vezirnek, aki később elbeszélte Jurisics magyar követnek, hogy a Frangepán-féle küldetés bírta rá Szulejmánt a Magyarország elleni támadásra. Szulejmán dicsekedve írta Ferencnek, hogy ősei soha nem szűntek meg hadakozni és országokat foglalni. Magáról is elmondotta, hogy őseinek lába nyomába lépve, minden időben foglalt el tartományokat és erős várakat. »Paripánk éjjel-nappal fel van nyergelve és felöveztük kardunkat«.8 5 így vált a pápa »legkeresztényibb« szövetségese a török cimborájává és a Habsburgok járszalagjára került Magyarország helyzete így súlyosbodott fokozottan. A francia-török kapcsolat kiegészítőjeképpen a francia király egy nagyobb nyugateurópai szövetséget is létrehozott, amelyet 1526 május 22-én, tehát nem sokkal a mohácsi vész előtt kötöttek meg. Ennek a »cognaci szent ligának« tagjai a francia király mellett VII. Kelemen pápa, a velencei köztársaság és Sforza milanói fejedelem. A szövetségnek VIII. Henrik angol király is kültagja volt, aki ezúttal a francia királyt támogatta a túlsúlyba kerülő, császárral szemben. Szárazon és vizén megkezdték a császár elleni hadjárat előkészítését és a francia seregek előrenyomultak Olaszországban.86 Már az előbbiekből láttuk, hogy ilyen szövetség megkötése a török szultánnak is a kikötése volt. De ezen felül az adott nemzetközi helyzetben objektíven is elősegítette a törö-86 Marczali Henrik: i. m. 119. o.; Szittyay Dénes: A simancasi spanyol állami levéltár magyar vonatkozású anyaga. Történelmi Szemle, 1922. 154, 156. o.; Hajnal István: Az újkor története Budapest é. п., második kiadás, 41, 289. ó. 86 Marczali H. i. m. 91. o.; Szittyay D. i. m. 154. o.; Hajnal I. i. m. 41. o.
