Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
140 * SZÉKELY GYÖRGY befolyása ebben az időben már megnőtt és ekkor már valóban hozzájárulhatott a török elleni harc ügye iránti közömbösség kialakulásához. Luther megállapítása embertelen és kegyetlen megállapítás, amely nem vette figyelembe az országok függetlenségének elvesztését, az emberek tömeges legyilkolását és rabságba hurcolását, de azt sem, hogy a nem-mohamedán hitűek szükségképpen kettős elnyomás alatt szenvedtek a török birodalomban. De ugyanebben az időben a magyar urak is elfelejtették már a megelőző év kemény harcait, mert II. Szulejmán támadása átmenetileg kelet felé irányult és 1522-ben, hosszú ostrom után elfoglalta Rodosz szigetét a johannita lovagoktól. Ezzel ismét megélénkültek a Magyarország elleni támadások. Egyre erősödtek a nagy török csapást megelőző portyázások. így 1523-ban igen nagy létszámú, mintegy 15 ezer főnyi portyázó sereg kelt át a Száva hídján és nyomult be Magyarországra. Az ezek ellen való harc szép példája annak, hogy jó hadvezetéssel a vitéz magyar katonák a török túlerővel szemben is győzelmet tudnak aratni. A török átkelése után Bardus István magyar hadvezér a különböző források szerint 2000—4000 lovassal hátukba került és a Száva hídját lerombolta. Bardus a portyázásból visszatérő három részre oszlott török sereget, kihasználva annak megosztottságát, tönkreverte. Ebben a csatában a katonák mellett nagy szerepet játszottak a magyar katonák hajcsárai és a tábori szolgák. Bardus ugyanis a poggyászokat a hajcsárok és szolgák felügyelete alatt egy halomnál hagyta vissza. A magyar katonák először az első, azután a második mintegy 5—-5000 ezer főnyi' török csapatot verték tönkre. Győzelmüket elősegítette, hogy a hajcsárok és szolgák edények csörömpölésével és nagy lármával azt hitették el a törökökkel, hogy a domb mögött egy nagyobb magyar sereg rejtőzik, amely oldalba kaphatja őket. A harmadik török seregtesttel való összeütközésben talán a haj csápok és szolgák maguk is résztvettek. Ezek a törökök ugyanis akkor jelentek meg váratlanul a hegyekből a síkságra, amikor a magyar katonák hajcsáraikkal együtt már haza készültek vonulni. Élet-halálharc keletkezett, amelyben végülis a törököket legyőzték és a Száváig kergették. Mivel a híd le volt rombolva, sok török a vízbe fulladt. Ezekben a harcokban a magyarok részéről is mintegy 700-an áldozták életüket.8 4 Ilyen és hasonló vitézi tettekkel azonban nem lehetett döntően megváltoztatni az erőviszonyokat, hiszen egyre világosabban mutatkozott meg a mohácsi vész előtti években a rendi anarchia, a nemesi korrupció és a nyugati országok áruló magatartása. Közvetlenül a mohácsi vész előtt Magyarország már a Habsburg-ház külpolitikájának minden bonyodalmába belekeveredett anélkül, hogy részesült volna annak sikereiből. A császár politikája semmi eredményt nem tudott elérni a török előnyomulás fenntartásában. Erejét Olaszország meghódítására és kirablására, a francia király legyőzésére fordította. Bár Károly császár 1524-ben összeköttetésben állt az iráni sahhal, hogy az kelet felől, a császár pedig az Égei-tenger felől támadja meg 1525-ben a szultánt, ezt a tervet nem hajtották végre. Ebben az évben a császár az olaszországi Páviát ostromló francia sereget verte tönkre. A paviai csatában maga a francia király is fogságba esett és a császár elvitette Madridba. V. Károly 1526 január 14-én a 84 Kropf Lajos : Adalék az 1523 évi török portyázás történetéhez Hadtörténeim Közlemények 1914. 130—132. o.
