Századok – 1952
Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118
A TÖRÖK HÓDÍTÓK ELLENI VÉDELEM ÜGYE I ) 0 Z S A TÓ L- - M ОIIЛ С SIG 133 ' latban. Ez az egyházi történetírásnak fontos vitakérdése volt, azonban helyes és elfogulatlan álláspontot természetesen nem tudtak ezzel kapcsolatban kialakítani. Luther felfogását — a protestáns egyházi történetírás adatainak tükrében is .— negatívan kell értékelnünk. A mohácsi vész előtti években Luther megnyüatkozásai legalábbis tápot adtak annak a nemtörődömségnek, amit a német feudális urak legnagyobb része a török elleni harc ügyével szemben tanúsított. Luther lényegében isten ostorának tekintette a törököt, aki ellen hiábavaló a küzdelem. Nem látta a helyes összefüggést a török elleni harc ügye és a pápaság leleplezése között, még kevésbbé látta és nem is akarta látni az összefüggést a kizsákmányolás elleni harc és a török elleni harc ügye között. Ezért tanításaiból csak azt vonhatták le, hogy a török hódítók elleni harc hiábavaló, de nem azt, hogy előbb az embereknek meg kell javulni (azaz mérsékelt reformációjához csatlakozni), s utána harcba indulni a török hódítók ellen. Már 1518-ban szót emelt Luther az ellen, hogy az egyházon belül a legtöbben a török.elleni háborúkról álmodnak és ezeket azzal vádolta, hogy nem a bűnök ellen, hanem a bűn vesszeje ellen akarnak hadakozni és isten ellen akarnak küzdeni, aki azzal-az ostorral fenyíti meg az emberek bűneit. 1520-ban Luther arra mutatott rá, hogy ha az isten a törököt nem használná a gonoszság ostorául, régen másképpen fordult volna a sors. Makacs vakságnak tekinti, hogy ebben még mindig nem ismerik fel isten tetteit.61 Luthernél világosabban látta a török elleni harc ügyét Rotterdami Erasmus, aki szembehelyezkedett Luther említett tanításaival, ugyanakkor rámutatott a keresztes hadjárat tervével kapcsolatban arra a veszélyre, hogy a keresztes hadjáratban, ha a keresztények győznek is, a pápa és a bíborosok uralma terjedhet ki és nem Krisztusé.62 Természetesen Erasmus felfogásában is korlátok vannak, így ő is célnak tartotta a törökök megtérítését és csupán a védekező háborút tartotta jogosultnak, a támadó felszabadító háborút nem ismerte.. Felfogásának kialakulásában szerepet játszhatott, hogy éppen a pápa és a Habsburgok szerepe következtében akkor nem is várhatott volna a török hódítók elleni harctól felszabadítást, csak újabb hódítást. A keresztes háború pápai terveibe ismét beletartozott az Oroszország katolikus vallásra térítését célzó cselszövés. A pápa felhasználta a császárság diplomáciai manővereit és ebbe kapcsolódott bele. Miksa császár 1516-ban a moszkvai nagyfejedelemhez küldte ki Herbersteint. A neki adott instrukciókban Miksa a török elleni harc szólamát ismét felhasználja. Azt állítja magáról, hogy egész életén át csak azért az egy célért fáradozott, küzdelmei mind e nagy eszme szolgálatában indultak meg. Ugyanakkor hatalmi nyomatékot is kívánt adni követeléseinek a moszkvai nagyfejedelem felé, arra mutatott rá, hogy tulajdonképpen minden európai ország eszközévé vált az ő eszméinek. És már itt jellemző módon elsősorban azt emelte ki a császár, hogy Magyarország a kezében van. Emellett említette, hogy Spanyolországot minden melléktartományával együtt unokája, Károly birtokolja, másik unokájának férje Dánia, Svédország és Norvégia királya, hozzá vannak kötve- Portugália is a vér köteléke, Anglia pedig a barátság köteléke által. Franciaország és Velence pedig békére kényszerül vele szemben. Mindezt azért mondotta el, hogy végül felszólítsa a nagyfej edelmet, szüntesse meg a háborút a lengyel területrablók-61 Luther vonatkozó megállapításait szószerint idézi és sikertelenül mentegeti Sólyom J. i. m. 82—83, 86—87. o. 62 Trencsényi-Waldapfel I. i. m. 80—81., 17. o.
