Századok – 1952

Tanulmányok - Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig 118

134 * SZÉKELY GYÖRGY kai.6 3 Ebből világos, hogy a császári diplomácia a török veszedelem emlege­tését csak diplomáciai fogásnak használta fel. De nem is ért el vele semmi eredményt. Oroszországnak akkor nem volt reális érdeke egy törökellenes háborúba keveredni, hiszen ebben az időben még nem is fejeződött be teljesen az orosz részállamok egyesítése, a lengyel területrablóktól az orosz földek visszaszerzése. A lengyel háború egészen 1522-ig húzódott el. A törökökkel kapcsolatban Oroszország politikáját szükségszerűen a krími tatár kánság szomszédsága lîatârozta meg, amely politikai befolyással rendelkezett a kazáni tatárok között, s melynek háta mögött Törökország állott. Míg tehát a törökök részéről Oroszországot egyelőre semmi veszély nem fenyegette, fontos volt számára a török szultánnal való jóviszony fenntartása, amit a krimi tatárok­kal szemben is gyümölcsöztethetett.64 A császár tehát ebben az esetben, amikor nem a nyilvánosság felé han­goztatott szólammal állunk szemben, egy szót sem ejt hazánknak a török hódítók elleni megsegítéséről, ellenkezőleg, arról beszél, hogy már a markában érezte Magyarországot. Ez mutatja meg, mi volt a Habsburgok valódi politi­kája hazánk sorskérdésével szemben. Oroszországot azonban nem sikerült a keresztes hadjárat hamis szólamaival bevonni valamilyen törökellenes koalí­cióba, ugyanakkor ki kell emelni, hogy Oroszország volt az egyetlen jelentősebb európai hatalom, amely nem is hangoztatta az általánosan elterjedt törökelle­nes, keresztes szólamokat, így nem is járult hozzá a magyar külpolitika meg­tévesztéséhez. A pápaságnak "ebbe a külpolitikai helyzetbe való bekapcsoló­dása sem a török hódítók elleni tényleges harpot szolgálta. A pápaság számára is ez csak ürügy volt Oroszország behálózására. A pápai politika képviselője ebben a mesterkedésben Nikolaus von Schönberg dominikánus volt. Ennek testvére, a meisseni Dietrich von Schön­berg bizalmas tanácsadója volt Brandenburgi Albrechtnek, a német lovagrend nagymesterének. Dietrich von Schönberg először 1517 tavaszán, másodszor 1518 tavaszán tartózkodott Oroszországban hivatalos küldetésben. Ez a diplo­mata már megpendítette Oroszországnak Rómával való uniója gondolatát. Második oroszországi tartózkodása idején erről a kérdésről is tárgyalt Jurij Trachaniot nagyfejedelmi kincstartóval, mint Schönberg sajátkezű feljegy­zése tanúsítja. Eredményt azonban természetesen nem érhetett el, a nagy­fejedelmi udvartól Rómához való közeledést nem várhatott. E diplomata testvére, a dominikánus, pápai nunciusként ugyancsak 1518 elején ment a császárhoz, Magyarországra, Lengyelországba és a német lovagrendhez. 0 a pápától a török elleni háború céljából hirdetett ötévi fegyverszünet gondola­tát képviselte. Ez a cél egyik újabb megnyilvánulása az orosz-lengyel háború megszüntetésére irányuló pápai törekvésnek. Zsigmond lengyel király éppen ezért helyeselte, hogy a dominikánus menjen Oroszországba és ott tevékeny­kedjék a Rómával való unió és az általános török elleni hadjárat érdekében.65 A pápa oldaláról tehát ugyancsak nem hazánk megsegítése volt a török elleni hadjárat hirdetésének célja. Oroszországgal szembeni szándékaik azonban nem sikerültek. Oroszország politikáját a Rómához való viszony kérdésében is világosan mutatja III. Vaszilij nagyfejedelem kortársának, Filofej szerzetesnek a nagyfejedelemhez küldött levelében kifejtett ideológiája : »Moszkva a 63 H. Uebersberger i. m. 107—110. o.' 61 A. M. Pankratova i. m. 175:—177. o., Enzyklopädie der Union der Sozialistischen Sowjetrepubliken. I. к. Berlin 1950. 355. hasáb ; H. Uebersberger i. m. 117. о. 66 H. Uebersberger i, m. 145, 149, 150, 152. o.

Next

/
Thumbnails
Contents