Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30

92 ESZiE TAMÁS fedeztek. Rákóczi még évtizedek múltán is frissen emlékezett ennek a csaknem veszedelemre forduló éjtszákániak minden mozzanatára, A bajt egy fiatal kuruc tiszt okozta — mintha igazolni akarta volna Rákóczinak tisztjei tapasztalatlanságáról és ügyetlenségéről alkotott rossz véleményét. Rákóczi és Bercsényi a lovasság hadoszlopának közepén haladtak, s előttük az a harminc német menetelt, aki Somlyónál adta meg magát. „Egyszerre — írja a fejedelem —éppen az oldalunkban olyasféle zajt hallottunk, mintha lovasság jönne felénk. Természetesen azt hittük, hogy a minket fedező kis csapatok egyike. De amikor az éppen kibontakozóban volt, egy szeles fiatal nemes parancs nélkül előreugratott mellőlem, felemelt karabéllyal kérdezte a jelszót és nem is várva feleletre, tüzelt." A lövés hangjára a németek megfordultak, s a fejedelem mögött vonuló csapatok — a sötétben ellenségnek vélvén őket — tüzelni kezdtek rájuk. Szörnyű kavarodás támadt. Bercsényi lova megbotlott, felbukott, lovasa ájultan terült el a földön. Rákóczit sohasem hagyta el lélekjelenléte: most is kibontakozott a tumultusból, Bercsényi segítségére sietett és a gyalogságot megállította. Bátor fellépése után lecsillapodott az esztelen zavar. Bercsényit, kinek „az esés következtében még nagyon fájt a feje", átszállíttatta a károlyi várba, s virradatkor már Pálfalván ütött tábort.221 A pálfalvai terv megvalósítása szerencsétlenül indult, s nem is végződött jó eredménnyel. Vetésről való eltávozásuk után a generális arra igyekezett, hogy a kurucokat elvágja a Szamos jobbpartjától, s ezért mindjárt másnap, őrségét szétszórva, leronttatta az óvári hidat.222

Rákóczi emberei azonban jól érfettek a hídépítéshez és rövid idő alatt — egy napi és egy éjtszakai munkával — Ombod és Szentmárton között, a pálfalvai táborhoz egészen közel, új hidat készítettek.22

3

Jól indult a gátépítés munkája is: a fejedelem egy malomgát-szerű építménnyel próbálta a Szamos alsó ágának vizét átterelni a felső ágba. A munkát biztosítani akarta az ellenség támadásával szemben, ezért, mikor hírét vette, hogy kicsapott a várból, lovasságának jórészét átküldötte ellene a hídon. De most is gondosan és körültekintéssel cselekedett: gátja végére egy gyalogzászlóaljat állított, hogy — ha visszanyomnák, — ez -támogassa a lovasságot. „Az események csakhamar megmutatták, milyen hasznos volt ez az elővigyázat". A hadi tudományban járatlan lovastásztjei „minden rend nélkül" hevesen, kibontott zászlókkal vitték rá seregeiket a várba visszatérő ellenségre, rohamukat azonban & várbeli ágyuk tüze hamar megállította. Veszélyben lévő csapatai erősítésére maga Glöckelsperg tábornok jött ki a várból nagyszámú -német és magyar lovas-sal. E váratlan erős támadás a kuruc lovasságot egészen megzavarta, de a harcot mégis felvette. Hosszú és ádáz küzdelem bontakozott ki, mely végül is a kurucok visszavetésével zárult. A császáriak Szentmártonig üldözték a futamodókat, tovább azonban nem mertek hatolni. Látva a rendben álló gyalogságot, cselt szimatoltak és visszafordultak. A kurucok vesztesége sem volt számottevő: néhány halott és sebesült, de — ami legfájdalmasabb volt számukra — az ellenség kezére jutott egy páros zászlójuk a zászlótartóval, egy Hadházi nevű nemessel egyetemben.2

2

* Rákóczit nagyon lehangolta első csatavesztése; csapatai harcikedvét is lerontotta. „Lovasságom jórészének ez a szégyenletes tevékenysége — mondotta — dölyfössé tette a németeket és elcsüggesztette enyéimet". A vereség arról győzte meg, hogy „könnyelműség volna tovább is ilyen közel maradni 221

A helyszíni szemléről: Diarium, aug. 26. — Az éjtszakai eseményekről csak Rákóczinál találunk adatokat. 222

Diarium: aug. 30. 223

Diarium: aug. 31. 224

Thaly a Pálfalvához való átköltözés idejére nézve bizonytalanságban van: a 29-ről 30-ra virradó éjtszakán történt. A szentmártoni ütközetről nem szól, bár Rákóczi is megemlékezik róla. Aug. 30-ról szept. 10-re ugrik át az események elmondásában, s a közbeeső időt a szept. 1-én történt bélfenyéri csata és a Rákóczi ellen elkövetett merénylet elmondásával tölti ki. (Bercsényi-család, III. 47—49.)