Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30
RÁKÓCZI TISZÁNTÚLI HADJÁRATA 11)7 az ellenséghez, mely veszélytelenül vezethette ikii gyalogságát a bokrok fedezete alatt s észrevétlenül lephette volna <meg táborát. Mihelyt a gát elkészült, bár д német gyalogság támadására nem került sor s a várból csupán ágyútűzzel zavarták egy ízben, szeptember első napján — a várbeliek szemeláttára visszahúzódott a vár falai alól biztosabb helyre. A város elleni támadásról most tehát lemondott. A lassan kiszáradó folyómedernek csak hetek múltán vette hasznát. Visszavonulásának igazi okát leplezte „különböző ürügyeikkel'' vitézei előtt, nehogy megfutamodásnak tűnjék fel. Szeptember 4-én még Bálfalvánál táborozott.22 5 De már útra készülődött, mert új hadihelyzet volt kialakulóban. E néhány nap alatt nevezetes esemény nem történt. A kurucok és a németek folytatták az élelmen és a takarmányon való huzakodásukat. A várőrség elfogott egy óváriból és a környékbeli falvakból összeszedett élelmiszer-szállítmányt. A katonák láttára a szekerek mellett lévő parasztok szétfutottak, s a rudak mellől kifogott 3ó ökröt a németek be is hajtották. .Másnap — harmadikán — német lovasok kurucokkal akadtak össze, fegyveres összetűzésre azonban nem került sor, a kurucok rábeszéléssel, akarták átcsalni az ellenséget maguk közé. Este nagy zivatar támadt, s az ítéletidőben Rákóczj vitézei nagy tűzi látványosságot szereztek a várbelieknek: sorban felgyújtották a város alatt lévő majorokban az asztagokat és a szénakazlakat.220 A harmadik hónapjába lépő szabadságharc — a s zentmárt on i kudarc ellenére is — változatlanul a győzelem jegyében állott. Talán még a vetési táboron érte Rákóczit Bóné András jelentése arról a győzelmes ütközetről, melyet három kuruc lovasezred szeptember 1-ón vívott a Fekete-Körös mellett Bélfenyérnél az aradi rácokkal, akik Várad új parancsnokát kísérték be a várba egy német sereggel, s hazatérőben voltak Aradia, midőn rájuk tört a kuruc támadás. Az ütközet előzményeiről nincsenek közvetlen adataink, a formások nem mondják meg, miként bukkan fel háromezer kuruc lovas, Szatmártól messze, Várad alatt? Az adatok összevetéséből azonban mégis kiderül. Rákóczi tudott az aradi rácok kimozdulásáról, s nagy számukból arra következtetett, hogy őt akarják megtámadni. Lovas regimentjeit támadásuk megelőzésére küldötte le Biharba. Ebben az időben Jenőt lovas, Gyulát gyalogos csapatok veszik körül; nem régen még a Tiszánál voltak Torday parancsnoksága alatt. Nyilván őket is a rác készülődés hírére rendelte Rákóczi erre a vidékre.227 A majd ezerkétszáz főből álló rácság és a néhány század német gyalogság szívósan védekezett. Kemény, változó szerencsével folyó küzdelem alakult ki. Tököly rác vajda a német kompániákat arcvonala közepére állítva, sokáig felfogta a kuruc rohamokat, de a széleken álló rácok nam tudták magukat tartani. A futamodókat azonban a németek parancsnoka, Stolz százados egy erdőre támaszkodva, megállította, s már-már meg-225 Rákóczi ugyan azt írja, hogy „amikor a gát elkészült, visszamentem táborozni Vetés falu mellé", erre azonban rosszul emlékezett. Aug. 3-án a „Szathmárnál levő táborhelyen" adott oltalomlevelet a gyöngyösi ferenceseknek, s „ex castris ad Szathmár positis" írt Orosz Pálnak. A Diarium szepV 4-i bejegyzése szerint a pálfalvai (szatmári) táborról indult el seregével a Krasznaközbe. 226 Diarium: szept. 2—3. 827 A Diarium aug. 4-i bejegyzése szerint Rákóczi „Germanos Rascianis sociatos Aradlno Varadinum versus magno numero adventare innotuisset". — A debreceniek is tudtak arról, hogy aug. 30-án „Váradra új commendánst kisért 1200 rácz". (A városi jegyzőkönyv aug. 31-i adata.) — Az új váradi parancsnok: Gr. Fels Ferenc ezredes feladata a vár védelmének megszervezése volt a kurucok ellen. — A jenei és gyulai kurucokra nézve 1. Harry Walthers szolnoki kommendáns szept. 4-én kelt levelét: „Parvulus ille exercitus Septem vexillorum tarn equitatus quam peditatus, qui hactenus sub Tordai, Serendy, ab altera Tibisci ripa circumvagatus est, nunc a certo quodam Pitsi János commendatur. factaquc partitione, equitatus Jenő, peditatus verő Gyulám circumsidet". (Hornyik, IV. 237—238.)
