Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30
88 ESZiE TAMÁS Rákóczinak mégis teljesen igaza volt, mikor számított етге az eshetőségre. Hiszen a szabadságharc katasztrófáját idézte volna elő, ha — imíg ő a Felvidéken nyomul előre — háta mögött a németek visszafoglalják a Tiszántúlt. Tehát ezt a földet tette további hadműveletei bázisává, s minden módon biztosítani akarta. így jött létre tiszántúli hadjáratának harmadik részlete: a Szatmár vára alatt folytatott hadműveletek sorozata. Midőn ezeket is felvázoljuk, majd két hónap eseményeit fogjuk áttekinteni. Rákóczi augusztus 11-én kezdi meg Szatmár elleni támadását, s október 11-én hagyja el a Tiszántúlt. Margitáról 11-én Tasnádszántón át20 3 Gencs alá, Károly szomszédságába szállott, s Bercsényit a vár ostromára küldte.204 2. Károly, Károlyi Sándor szatmári főispán vára, nern volt valami nagy erődítmény: négy szögletbástya és mély, vízzel teli árok védte, de jól el volt látva tüzérséggel és lőporral. A kuruc sereg azonban nem értett még a várostromhoz. A fejedelemnek nem is volt bizalma még Károly megvételéhez sem, pediig ezt Melith szarkafészeknek - csúfolta, mikor alatta portyázott, s Barkóczy Krisztinát Bercsényi levelével csalogatta a kurucok közé. Bercsényi jól ismerte Károlyiékat, s feladata nem is annyira az ostrom, mint a rábeszélés volt. A két grófnő, Károlyi felesége és anyósa, tanácstalan volt. Bécsből régóta egy sort sem kaptak. Lőwenburg és Szatmár vármegye vezetőemberei azt kívánták, hogy a nemesek példáját követve, vonuljanak vissza Szatmárba. Károlyiné azonban jól tudta, hogy ha szót fogad, vára, birtoka az utolsó szegig és az utolsó szem búzáig odavész: a várban német katonák, a váron kívül a kurucok prédája lesz, s nem tudta magát elhatározni.206 Mikor végre rászánta magát a bemenetelre — ha ugyan őszinte volt ez a szándéka — már elkésett vele. Augusztus 8-án este 50 lovast, 10 huszárt és 30 muskétást küldtek ki a szatmári várból a károlyi őrség megerősítésére és kíséret gyanánt, de ez a csapat dolga végezetlenül tért vissza, mert útközben Károlyiné egyik emberétől arról értesült, hogy a várat már egészen körülzárták a kurucok. Glöckelsperg azonban mindenképpen meg akarta tartani Károlyt, másnap Donec őrnagyot 300 lovassal a vár alá küldötte. Donec meg is valósította a rábízott feladatot: Hohendorf hadnagyot 40 gyalogossal behelyezte a várba, de hazafelé tartva Majténynál hét zászlóalja kurucba ütközött. A csetepaté során hat-hét kuruc elesett, egy német is, kettő pedig a kurucok kezén maradt. Ez a kis ütközet volt a szatmári őrség és a kurucok első összecsapása.2oe Ezen a napon már Bercsényi is a vár alatt volt, s szokása szerint egyszerre élt a fenyegetés és a kapaeitálás eszközével. A rábeszélés Rákóczi „titkos ígéretein" épült, fenyegetésnek elég volt Esze Tamás hajdúinak jelenléte is. Barkóczy Krisztina sírva nézte, amint javait pusztítják, s keserűen mondogatta: „Megesett nekem az én uram vitézsége". Nyilvánvaló volt, hogy ha a hajdúk ostrommal veszik meg Károlyt, kő kövön nem marad benne. Dühüket fokozta a dolhai rabok sorsa: a 17 rab közül Löwenburg hetet karóra, ötöt 203 Károlyi említi önéletrajzában: „Indul a fejedelem Szatthmár felé, száll Szántóhoz s onnat Károlyhoz". (MK 1945. 118.) 201 Rákóczi gencsi táborozását a Diarium említi aug. 21-én: „Stephanus Gál civis Szatthmariensis ad examen attractus, fassus est sequentia: se in castris Rakoczianis primo ad Gencs, dein Vetés fuisse". — Hogy Károlyinéval Bercsényi tárgyalt, ezt Rákóczitól tudjuk: Mémoires, V. 65—66. 205 Gálifi György jul. 27-én Szatmárról ezt írta Károlyinénak: „Nagyságod maga becsületi és életének megtartása kockáztatik, ha csak mindeneket fére tévén, az ide jövetelre magát reá nem veszi". — Másnap Károlyi prefektusa: Eötvös Miklós kért is számára katonai kíséretet, de akkor ez a dolog abbanmaradt L. még Lőwenburg jul. 27-i, aug. 2-i és 4-i leveleit. (Károlyi-Oklevéliár, V. 21—26. — Diarium: jul. 28.) 200 Diarium: aug. 9—10.
