Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30
84 ESZiE TAMÁS Huszt elestével a máramarosi hadjárat befejeződött. Nagy eredményeket hozott. Elsősorban Máramaros meghódolását: „Amint a vármegye megszabadult ettől a vártól, mely eddig fékentartotta, az egész nemesség hűségesküt tett1 ' Rákóczinak követei útján. Majd négyezer gyalogossal és nyolcszáz lovassal nőtt meg a kuruc haderő létszáma. Ekkor indult meg az Északkeleti-Kárpátok orosz lakosságának tömeges csatlakozása, s most már három nemzet vére hull az egy hazáért. A győzelem gazdasági haszna katonai értékénél is nagyobb volt. Huszt a máramarosi sóbányák lerakodó helye, az aknák gazdag termését innen vitték szét a beregi szekerek és a tiszai szályak. A Gutin bányái: Nagy-, Felső-és Kapnikbánya arany és ezüst hozamukkal korántsem használtak annyit a szabadságharcnak, mint a sóvágó-helyek. A só aranyvalutával ért fel, s gyakran előfordult, hogy a pénzben szegény ország fejedelme sókockákkal jutalmazta meg érdemes katonáit. Rákóczi Magos Jánost állította a máramarosi kamaraispánságra, de intézkedésével elkésett, mert Majos János, mikor „az aknát elfoglalta, maga testvér-öccsit, Majos Ferencet eskette azon tisztre", s a fejedelem „nem akarván Majos Jánost kedvetlenítenii, abba a tisztbe meghadta".192 A kincstári igazgatás Máramarosban is, akárcsak Nagybányán, magyar emberek kezére került.19 3 Nem is történhetett másképpen. A felkelő parasztok, különösen a beregiek — már pedig a beregi zászlóaljak, alighanem az Esze Tamáséi jöttek Máramarosba — senkit nem gyűlöltek úgy, mint a sótiszteket. Ha rajtuk állott volna, a sókockákat a tisztek vérével festették volna pirosra. A sótiszteknek szolgálatbalépésük alkalmával nagy összegű biztosítékot kellett letenniök, s ezt a pénzt zsarolásaikkal a lakosságon vették meg.191 A kuruc vitézek Eytner elestének bizonyára nem örültek annyira, mint a német kamarai tisztek kiakolbólításának. Az is nagy dolog volt, hogy a lengyel hágók felszabadultak és biztonságosakká váltak a magyar diplomácia és a magyar kereskedelem számára. Munkács és Ungvár német őrsége riadtan lapult meg a falak között, most már közvetlenül fenyegette őket a kuruc veszély. Ilosvay Bálint a máramarosi hadjárat befejezése után Munkács és Ungvár ostromát szervezte meg. Augusztus végén a munkácsi krajnákról toborozza a katonaságot, de a nép itt nehezen mozdul meg: ,,igen kevés gyűlt össze".19 5 A vár szemmeltartására Pap Mihály ezereskapitányt hagyta Munkács alatt, maga Bercsényi fészke, Ungvár alá ment, hogy az ungi krajnákon összegyűjtse a város és a vár háborgatására a generális orosz puskásait. Az ungi „oroszság eleje" egy Becza nevű jobbágy volt, ügyes és vakmerő 192 Magos János Rákóczinak: Nagybánya, okt. 30. (AR I. о. I. köt. 173—174.) 193 A felsőbányai lakosok azt kérték Rákóczitól, hogy „a bányák körül való dolgok ne idegen nyelven, hanem vagy deákul vagy magyarul follyan2k és a szolgálatra a város lakosai applicáltassanak". Az 1705. jan. 9-ién Kistapolcsányban tartott fejedelmi tanács rezolúciója: „Vagyon parancsolattya Ajtai Mihálynak, hogy a bányák körül a városbeli magyar lakosságot applicállya''. (Extr. Inst. 78. O. L. Lymbus. Ser. I. fasc. 68—69.) — Az ügy előzménye az, hogy Ajtait megvádolták: „A bányákon lévő pápista tiszteket s bányászokat — tehát a németeket — kihagyván, calvinistákat tett helyettek". (Rákóczi utasítása Gerhart György tanácsos és Szakmári János udvari káplán számára 1704. jun. 18-án. L. Thaly, Protestáns egyháztörténelmi kalászát II. Rákóczi Ferenc fejedelem udvari cancelláriája kiadványi jegyzökönyveiből. MPEIF 1877. 147—148.) 194 Diarium: A tiszaháti felkelők máj. 24-én Újlakon megtámadták az „onerosos et toti regno exosos salis officiates, qui vei maxime petebantur, et nisi sibi tempestiva Szatthmarinum fuga consuluisset, haud dubie proprio cruore salis albedinem purpurassent". V. ö. Károlyi Emlékirataival. (Sz 1874. 321.) 195 L. Ilosvay Bálint leveleit Rákóczihoz: Szept. 2. Nagyszőllős és szept. 15. Munkács. (O. L. Missiles.)
