Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
PÁRIZS MUNKÁSAI A KOMMÜN NAPJAIBAN 5 a Thiers-rel kapcsolatban álló régi igazgatóság kezében hagyta meg óriási vagyonát. A Kommün ezzel szemben teljesítette, jóllehet csak az utolsó napokban, a Saint-Germain-l'Auxerrois klub követelését: bevezette a minden párizsi lakosra kötelező személyazonossági igazolványt.17 Az ezzel kapcsolatban kiadott dekrétumot azzal okolták meg, hogy a versaillesiek „árulást szervező titkos ügynökökkel''" akarták elárasztani Párizst. Május elején felvetették azt a gondolatot, hogy a klubokat egyesítik, s így megalakították a „Klubok Szövetségét" (Fédération des Clubs), amelynek élére a tagszervezetek képviselőiből álló bizottság került. Május 7-én a Klubok Szövetségének bizottsága kiáltványt adott közzé, amelyben ezt írta: „Felhívással fordulunk valamennyi társadalmi szervezethez, amely д Koimműnhöz csatlakozik: a bizottság minden egyes klub vagy egyesület három-három küldöttéből áll. A bizottság feladatai a következők: 1) hogy megvédje a köztársaságot és támogassa a Kommün elveit; 2) hogy minden egyes klubban megvitattassa azokat a javaslatokat, amelyeket egy vagy több klub beterjesztett, és hogy a Kommün elé terjessze azokat, amelyeket a Szövetség Bizottsága (Comité de la Fédération) elfogad; 3) hogy állandó kapcsolatot tartson fenn a Kommünnel, hogy az naponta egyszer jelentést tehessen a hadműveletekről s hogy ezt a jelentést azután képviselői útján továbbíthassák az egyes kluboknak; ilymódon elkerülhetők azok a gyakran siralmassá váló következmények, amelyek a lapokban terjesztett rémhírekből adódnak."19 A Klubok Szövetségének tervezetét nem valósították meg. Párizs forradalmii lakosságának néhány képviselője és magának a Komműnnek néhány tagja joggal úgy vélte, hogy a Kommün nem támaszkodik eléggé a tömegszervezetekre. így például május 20-án a Lírai Színházban rendezett ülésen, ahol a Kommün IV. kerületi tagjai beszámoltak választóiknak, a választóik bírálták a Komműn-tagokat határozatlanságuk miatt és egységre szólították fel őket, Amouroux pedig kijelentette, hogy véleménye szerint a Kommün „nem tart fenn eléggé szoros kapcsolatot a klubokkal". A szónok megemlítette, hogy Robespierre és Saint-Just, mielőtt a Konventbe léptek volna, mindig támogatásért és tanácsért fordultak a jakobinusok klubjához, vagy a cordelier-k klubjához. Éppen ebben rejlett — fűzte hozzá Amouroux — ezeknek a forradalmároknak az ereje, mint ahogy Marat ereje abban rejlett, hogy cikkeiben a dolgozó nép véleményét juttatta kifejezésre.20 Az elmondottakat összefoglalva, meg kell állapítanunk, hogy az 1871-es forradalmi kluboknak igen nagy jelentőségük volt, mert egyesítették a dolgozók haladó rétegeit, megszervezték politikai aktivitásukat és összekötötték a Kommünt a tömegekkel. A klubokban megmagyarázták, megvitatták és bírálták a Kommün rendszabályait, különböző javaslatokat terjesztettek elő, amelyek a forradalmi hatalom megerősítésére és Párizs védelmi képességének növelésére irányultak. Minthogy azonban a párizsi proletariátusnak 1871-ben nem volt egységes forradalmi pártja, a klubok nem tudtak a Kommün kormányának hatalmas támaszává válni. * Azok között a forradalmi tömegszervezetek között, amelyek a Kommün napjaiban Párizsban működtek, igen fontos helyet foglaltak el a női klubok és a nőbizottságok. 1871-ben még a leghaladóbb klubok sem fogadták be a nőket gyűléseikre, mint teljesjogú résztvevőket. Az emberekben elevenen éltek még a kispolgári előítéletek (a Saint-Nicolas-des-Champs Községi Klub alapszabályzata például 17 Lásd P. Kerzsencev. Az 1871-es Párizsi Kommün története. Moszkva, 1940. 430. 18 „Journal Officiel" 1871 május 15. 19 „Le Vengeur", 1871 május 7. 30 ..Procès-Verbaux de la Commune de 1871". II. köt. 458—459.
