Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1

б A. MOLOK megállapítja, hogy nők tagjai lehetnek a klubnak, de nem vehetnek részt vitáin). Ezért a forradalmi Párizs haladó női nem elégedtek meg azzal, hogy a közös klubokban részt vegyenek, hanem saját szervezeteket alakítottak. Az 1871-es női klubok közül politikai aktivitásával kivált a Trinité templomban ülésező klub, Passy polgárnőinek klubja és a Hazafias Nők Párizs védelmére alakított klubja. Ezek a szervezetek erősen proletár jellegű szervezetek voltak. „Polgártársnők — mondotta az egyik nő május 12-én a Trinité-klub gyűlésén — ti munkásnők vagytok, s mint ilyeneket elnyomnak benneteket. Legyetek még egy kis türelemmel, a leszámolás és az igazság napja gyorsan közeledik. Nemsokára ,a magatok gazdái lesztek, nem fogjátok az urakat szolgálni. A műhelyek, amelyekbe belezsúfoltak benneteket, A tieitek lesznek, a termelési eszközök, amelyeket a kezetekbe adnak, a tieitek lesznek, a hasznot, amely erőfeszítéseitekből, igyekezetetekből és egészségetek elvesztéséből származik, nektek fogják szétosztani. Proletárok, ti új életre ébredtek".21

„Le a munkáltatókkal, akik a munkást csak gépnek tekintik! — mondotta ugyanezen az ülésen egy másik nő. — Egyesüljenek a munkások, dolgozzanak közösen, s akkor boldogok lesznek".22 Egy másik nő arra panaszkodik, hogy a Kommün katonai hatóságai nem értenek a szervezéshez, hogy a tábori kórházakban nincsen elegendő ágynemű és ágybetét, hogy a frontkatonák hiányt szenvednek „közszükségleti cikkekben, míg mások bőségben úsznak." Viharos tapssal fogadták az egyik öregasszony felszólalását, akit általában „Duchéne-anyó" néven ismertek. „Meg kell félemlíteni a reakciósokat és a versaillesieket — mondotta -— meg kell mutatni nekik, hogy a Kommün meg tudja büntetni a bűnösöket."2

3 A női klubokban elhangzott beszédekben különös erővel jutott kifejezésre az az izzó gyűlölet, amelyet a mohó és züllött katolikus papsággal, a politikai és társadalmi reakció ősi támaszával szemben éreztek. A női klubok, női kerületi bizottságok, női éberségi bizottságok élén munkásnők és az értelmiség képviselői állottak. Különösen aktív volt a XVIII. kerület polgárnőinek éberségi bizottsága, amely Poirier elnökletével dolgozott. A bizottság tagjai között volt Anna Vaszilevna Jaclard (született Korvin-Krukovszkaja),24

orosz forradalmár írónő; férje — Victor Jaclard, az I. Internacionálé „orosz szekciójának" tagja — a Kommün aktív résztvevője volt.25 Az éberségi bizottság kiáltványaiban felszólította a Montmartre-i nőket, hogy jelentkezzenek frontszolgálatra, azt követelte, hogy a katonai kórházakból küldjék el az apácákat, ragaszkodott ahhoz, hogy erélyesebb rendszabályokkal harcoljanak a prostitúció ellen, munkaalkalmat keresett a munkanélküliek számára. Komoly munkát fejtett ki a XVII. kerületi polgárnők bizottsága is, amelynek tagjai között kiemelkedő szerepet töltött be André Léo demokratikus írónő, a „Szociális Forradalom" (Révolution Sociale) című újság munkatársa, a Kommün „A falusi dolgozókhoz"26

című kiáltványának szerzője. A Kommün nem zárkózott el a női forradalmi szervezetek követelései elől. A „Père Duchêne" című lap május 10-én megelégedéssel állapította meg, hogy a hatóságok rendelkezésére a kórházakban az apácákat a dolgozó népből kikerült és a forradalomhoz hű betegápolónőkkel váltották fel.27 21 Ph. Audebrand. Histoire intime de la révolution du 18 mars. Párizs, 1871. 306. 22 Fontoulieu. Id. mű. 272. 23

Fontoulieu. Id mű. 273—274. 24

Róla szól I. Sz. Knyizsnyik „А. V. Korvin-Krukovszkaja-Jaclard—F. M. Dosztojevszkij barátja, a párizsi Kommün résztvevője" című tanulmánya (Moszkva 1931.). Anna Vaszilevna huga, Szofja Vaszilevna (később Sz. V. Kovalevszkaja híres matematikus), a Kommün napjaiban egvik párizsi kórházban dolgozott. 25

„Le Cri du peuple" 187L április 26, 28, 30. május 7, 10. 2e

Lásd: „André Léo, a Párizsi Kommün újságíró ja'* című cikkemet „Bolscvisztszkaja Pecsaty", 1940. 7. sz. 27

„Le Père Duchêne", 56. sz. 1871. május 10. 6.