Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
4 A. MOLOK lakozott. A Proletárok Klubjának, amely május 14-én alakult a Sainte-Marguerite templomban, Philippe Ferrouiillat, a Kommün tagja, volt az elnöke. A Saint-Eustaohe klubban szintén szerepelt д Kommün néhány tagja: Champy és Chardon munkások, Verdure tanító és még néhányam. Mindannyian a Kommün blamqui&ta-jakobinus „többségéhez" tartoztak. A Saint-Pierre klubban Billioray festőművész, a Kommün tagja, vitt szerepet, aki szintén a „többségi" frakcióhoz tartozott; a Saint-Paul klubban is szerepelt a Kommün egyik tagja: Arthur Arnould, aki a proudhoniistákból álló „kisebbségi" frakcióhoz csatlakozott. A proudhonisták különben, minthogy kispolgári nézeteket vallottak és távol álltak a munkástömegektől, a legtöbb esetben igen gyenge kapcsolatokat tartottak fenn a klubokkal. A klubokban a blanquisták játszottak vezető szerepet, akik szorosabb kapcsolatban voltak a munkásosztállyal és a forradalmi értelmiség haladó rétegeivel. Május 10-én kezdődtek a Forradalmi Klub (Club de la Révolution) ülései, amelyek a Saint-Bernard templomban folytak le, a XVIII. kerületben (Montmartre), Párizs egyik fő munkáskerületében. Ebben a klubban gyakran felszólalt a Kommün egyik ismert tagja, Ferré blanquista, aki szakmáját tekintve számvivő volt. A május 10-i gyűlésen, amelyen 3000 fő vett részt, határozatot hoztak, hogy számos olyan erélyes intézkedést követelnek a Komműntől, mint: a törvénytárak hatályon kívül helyezése és az érvényben levő törvények felülvizsgálása, a vallási szertartások betiltása, a papok letartóztatása (amennyiben „a monarohisták és a polgárháborús bűnösök segítőtársai"), a papság, valamint az árulók tulajdonában levő birtokok eladása, naponta „egyfontos túsz" kivégzése mindaddig, míg szabadlábra nem helyezik és Párizsba nem engedik vissza a vidéken letartóztatott Blanqui-t. Igen komoly szerepe volt annak a klubnak, amelyet a Saint-Séverin templomban szerveztek, az V. kerületben. Ennek a klubnak első ülése május 13-án zajlott le. Ezen az ülésen 2000 ember gyűlt össze. A klub tagjai a gyűlésen hozott határozatban olyan intézkedések foganatosítását követelték a Komműntől, mint például, hogy zárassa be a műhelyeket, kivéve azokat, melyek a védelem számára dolgoznak, tartóztassa le azokat a nőket, akik kapcsolatban voltak a régi rendőrséggel, hogy indítson valamennyi kerületben egyidejűleg razziát a katonaszökevények ellen és hogy a letartóztatottakat küldje ki a frontra.1 5 Ezeknek a rendszabályoknak a foganatosítása kétségkívül fokozta volna a forradalmi Párizs védelmi képességét. Kiváló egyéniség volt д Saiint-Séveriin klub elnöke, Trohe! bLaniquista, aki aktív résztvevője volt a forradalmi megmozdulásoknak, amikor a német csapatok ostrom alatt tartották Párizst; a 20 kerület Központi Bizottságának küldötte, aki olykor a Saint-Eustache templomban gyülekező klub ülésein is felszólalt. Trohel egyik fennmaradt levelében, amelyet Raoul Rigaulthoz, a Kommün akkori ügyészéhez intézett, a Kommün határozatlanságára panaszkodik és kijelenti, hogy ha ő a Kommün tagja volna, „egy csapásra végezne a burzsoáziával". Ehhez az szükséges, írta Trohel, hogy „kezünkbe vegyük a Francia Bankot", kivégezzük mindazokat, akik nem mennek a frontra, 200 millió frankot befizessünk az Internacionálé pénztárába, „gondoskodjunk a sebesült és elesett komimünárdok családjairól, visszaadjuk a kézi zálogba rakott tárgyakat, magas zsoldot állapítsunk meg az önkéntesek számára".16 A Saint-Séverin klub elnökének levele megmutatja, milyen erős elégedetlenséget váltott ki a párizsi proletariátus haladottabb rétegeiben az a gyökerében helytelen politika, amelyet a Kommün a proudhonisták, a pénzügyi bizottság tagjai befolyása alatt a Francia Bankkal szemben folytatott, amikor 15 „Paris libre", 1871 május 16. " Fontoulieu. Les églises de Paris sous la Commune. Párizs, 1873. 287.
