Századok – 1951

SZEMLE - Kautsky Károly: A szocializmus előfutárai (ism. Kulcsár Zsuzsanna) 580

szemle .">581 nekségekben csupán teológiai vitákat láttak, teljesen belemerültek a vallási tételek leírásába és fejtegetésébe s nem akarták e mozgalmak tulajdonképcni okait és céljait kutatni. Kautsky nem engedi, hogy a rendelkezésére álló teológiai viták és fejtegetések úrrá legyenek felette. Az eretnekmozgalmak tanaival részletesen foglalkozik ugyan, de csak azért, hogy megmutassa, hogyan tükrözik e vallási tételek a szekta tagjainak társadalmi helyzetét és politikai programmját. Különösen kitűnő a cseh huszitákról szóló részben a kehely követelésének magyarázata. Kautsky megmutatja, milyen helytelen a burzsoá történészek „felvilágosodott" gunyorossága a husziták e követeléseivel szemben, amikor bizonyítani igyekeznek a két szín alatt való áldozás kíván ságának esztelenségét s ezzel mintegy diszkreditálni akarják az egész huszita mozgalmat. A mű egyébként is sokhelyütt száll vitába a polgári történetírókkal, leleplezi hamisításaikat,. bebizonyítja, hogy osztályérdekeiknek megfelelően kezelik a forrásanyagot és gyakran tudatosan elferdítik a tényeket. Rámutat arra, hogy a proletariátusnak a múltban nincs mit szégyelnie és a jövőtől nincs oka félni; a proletariátusnak érdekében áll a valóság minél tökéletesebb megismerése. Így a munkásosztály éppen pártossága következtében a legobjektívabban tudja feltárni a mult tényeit. Kautsky harcos magatartása különösen szépen domborodik ki a mesterlegényekről írott részeknél. Kimutatja, hogy mily helytelen egyes polgári történetírók eljárása, mikor a céheken belüli idillikus állapotokról s a legények rendkívül előnyös helyzetéről, kellemes életéről írnak. Még harcosabbnak mutatkozik Kautsky a német parasztháborúról írt résznél s a münsteri újrakeresztelők küzdelmének leírásánál. Mindkét helyen leleplezi a burzsoá történetírók hazug magatartásának gyökereit és politikai célját: „Mindazok a rágalmak, amelyeket a papok és professzorok még ma is szórnak a fejedelmi és polgári reformáció nagy ellenfelére (Münzerrc), céltalanok lennének, ha csupán a halott ember ellen, nem pedig sokkal inkább az élő kommunista mozgalom ellen irányulnának." (II. 446. o.) „A polgári történetírás sohasem lehetett elfogulatlan a münzeri kommunistákkal szemben Ma éppúgy nem tekinti őket pusztán tudományos kutatás tárgyainak, mint annakidején, hanem halálos ellenségeknek," akikben a munkásmozgalmat szándékoznak eltalálni. (II. 576. o.) Ugyanakkor, mikor Kautsky leleplezi és fölényes gúnnyal megcáfolja a polgári tudósoknak Münzer mozgalmára és a münsteri újrakeresztelőkre szórt rágalmait, igyekszik a forradalmi mozgalmakról helyes képet adni. E tekintetben különösen a münsteri felkelés ábrázolása kiváló- Itt alapos forráskritikát is ad s a harc leírásánál szinte epikus magasságokig emelkedik. Kautsky ebben a művében hitet tesz a proletárdiktatúra mellett, mint amely a leghatékonyabb eszköz a kommunista táisadalom megteremtésére. (I. 195. o.) A mű világos bizonyítékát adja, hogy ekkor Kautsky még nem volt renegát, hanem a marxizmus elismert teoretikusa. Er.nek ellenére művében számos olyan hibát, téves nézetet találunk, amelyeket későbbi árulása elméleti előzményeinek tekinthetünk. A szocializmus előfutárai-nak két nagy hibájára Engels mutatott rá: ,.1. Nagyon is hiányos a hűbéri tagozódáson teljesen kívülálló, deklasszált, szinte a páriákhoz hasonló helyzetű elemek szerepének és fejlődésének a vizsgálata... Ez a vizsgálat nem könnyű, de ez a legfőbb alap, mert a hűbéri kötöttségek felbomlása után ebből alakul ki fokozatosan az az ősproletariátus. amely 1789-ben a párisi külvárosokban a forradalmat csinálta... 2- A világpiac helyzetét — amennyiben erről beszélni lehet —• Németország XV. századvégi nemzetközi helyzetét nem jól fogtad meg. Egyedül ez a helyzet magyarázza meg, hogy miért érhetett cl a vallási formában jelentkező polgári plebeius mozgalom, amely Angliában, Hollandiában, Csehországban alulmaradt, Németországban a XVI. században bizonyos sikert; ez a vallásos mez sikere volt, míg a proletár tartalom sikere a következő évszázadnak és a világpiac időközben kialakult új irányát képviselő országoknak: Angliának és Hollandiának jutott." (Marx—Engels: Vál. Lev. 569—570. о.) E két hiba, amelyekre Engels rámutat, azonos forrásra vezethető vissza: arra, hogy Kautsky e művében, noha, — főleg az eretnekségekről vallott felfogásában —, Engels álláspontját teszi magáévá, sokhelyütt nem követi Engels útmutatásait és vele ellenkező nézeteket vall, továbbá nem teszi teljesen magáévá a marxizmus két alapítójának munkamódszerét, alaposságát sem. Marx és Engels útmutatásainak tekintetbe nem vételét mutatja, hogy Kautsky gyakran használja a proletár szót a feudalizmus korának plebejus elemeire, sőt a XI—XIII. századnak a bérmunkástól még igen távol álló, a céhmesterek körébe még könnyen bejutó mesterlegényeit is e szóval jelöli meg. noha с csoportok helyzetének részletes elemzésénél kifejti azokat a döntő különbségeket, amelyek a középkor taká-