Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kubitsch Imre: Adalékok a kommunista párt második világháború előtti békeharcához (1929-1939) 525

544 kubitsch imre keinek megvédéséért. A mai helyzetben minden gazdasági harc a dolgozók kenyerének megvédésén túl egyben harc a fasizmus és a háborús veszély ellen is. Minden sztrájk, vagy mozgalom, amely a munkások győzelmével végződik, nemcsak a dolgozók gazdasági helyzetén javít a tőkések rovására, hanem egyben gyengíti az országban levő fasisz.a erőket is. Ezért fokozott mértékben kell a szaKSzerveze.eknek a gazdasági harcokat és sztrájkokat előkészíteni, azok élére állni és győzelemre vezetni!'— írta a Párt szakszervezeti íapja. A kommunisták munkájának eredménye volt az a hatalmas sztrájk hullám, amely az 1935—1938-as éveket jellemezte. A fasiszta rendőrség keserűen állapította meg: „Jelentem, hogy a szakszervezeti mozgalom úgy Budapesten, mint az egész országban újult erővel indult meg, amit elsősorban a sztrájkok nagy száma bizonyít. Míg az elmúlt években a bérharcok egyes szakmákban indultak meg és folytatódtak, addig a mostani helyzetre jellemző, hogy egy-két szakmától eltekintve, a szrájkek egy időben törtek ki az összes szakmákban. A sztrájkok nem lokálisak, hanem a szervezett munka következtében azonos követelések mellett az egész országra kiterjednek. Olyan kisközségekben és falvakban is vannak bérharcok — pl. az építőszakmában —, ahol azt sem tudták hogy ilyesmi létezik. A bérharcok legnagyobb része a munkások részbeni vagy teljes győzelmével végződnek, így természetesen a sztrájk-kedv és szándék növekszik és ilyen irányba hangolja a többi szakma munkásait is."4

3 A kommunisták felvilágosító munkája eredményeképpen a dolgozók és a szociáldemokrata tagság körében egyre szélesebb rétegek lettek a munkásegység és a népfront gondolatának hívei. A SzDP vezérei a tömegek félrevezetésére ezért kénytelenek voltak legalább látszatra „teret engedni" a nép front eszméjének. * Egyes vezetők külföldi megbízóik és a rendőrség sugalmazására ezekben az időkben kezdtek „baloldali" színben mutatkozni, hogy a kommunistákkal való együttműködés, a munkásegység híveinek álarcában továbbra is sikerrel szolgálhassák gazdáikat. A SzDP egyik bizalmas értekezletéin mondta Payor Rudolf, hogy: „Magyarországon is nagy munkastömegek követelik ma már a népfront létrehozását . , . A SzDP vezetősége is foglalkozik a népfront kérdésével, sőt híve is annak, csupán az a kérdés, hogy kikkel és milyen alapon lépjen egységfrontra •. ." Ezután felhívta az értekezlet tagjainak figyelmét a , pártvezetőségnek arra az álláspontjára, hogy a munkástömegek nyomására teret kell engedni a pártban a népfront eszméjének".4

4 — számolt be a rendőrség a SzDP bizalmas értekezletéről szóló jelentésében. A szociáldemokrata vezetők ezután úgy adtak „teret" a népfront gondolatának, hogy sokat írtak, beszéltek a népfrontról. Elismerték, hogy a nép front gondolata helyes, csak hogy — szerintük — Magyarországon nem lehet megvalósítani. Azt hirdették, hogy a népfront vezetése nem a munkásosztályt, hanem a polgárságot illeti, és mivel Magyarországon nincs megfelelő polgárság, a népfront is megvalósíthatatlan. „A mai Magyarországon kevés a nagyváros, következésképpen kevés a városi polgárság, amely a népfront politika legfőbb alkotó е.еггцг .. • Ma Magyarországon sajnos ezidő szerint nincsenek meg a népfont politikának feltételei: hiányzanak a hozzávaló pártok és politikusok"45

— hirdette Mónus a Népszava hasábjain. 42

„Szakszervezeti Egység" 1936 március — „A háborús veszély és a szakszervezetek feladatai". 43

Rendőrségi jelentés — M MI Archívum — A. XIX/1/1/1936/3. *4

M. kir Csendőrség nyomozó osztálvparancsnokság jelentése. — MMI Archívum. — A. XVII. 1/1936/65. 4S

„Népszava" 1936 július 26 — .,Lehetséges-e a népfront Magyarországon?"