Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

iratok mocsáry lajos karánsebesi man dátumán ak történetéhez 497 4. 1887 febr. 20 Mocsáry Lajos levele „Halas város választó polgáraihoz" Egyetértés 1887 febr. 22 52. sz. (A közoktatási tárca 1887. évi költségvetési vitájában — 1887 február 15-én — újabb vádbeszédet mondott Mocsáry a nemzetiségi jogokat elsikkasztó kormányzat és a türelmetlen közvélemény ellen. Beszédében védelmébe vette a lőcsei gimnáziumból ártatlanul kizárt szlovák tanulókat és élesen támadta a nemzetiségi vidékek helységneveinek erőszakos magyarosítását. Mocsáryt a következő napon — 1887 február 16-án — az általa alapított függetlenségi párt parlamenti klubja kizárta tagjai sorából, a fővárosi sajtó pedig pártkülönbség nélkül szórta sértő kitételeit az üldözött politikusra. Ebben a helyzetben Mocsáry indokoltnak tartotta hogy felvesse a bizalmi kérdést választókerülete. Kiskunhalas polgársága felé.) Tisztelt polgártársak! Tudva van önök előtt kétségen kívül, hogy az országgyűlési függetlenségi és negyvennyolcas párt f. cvi febr. 15-én tartott értekezletének hatáiozatában rosszalását fejezte ki azon „politikai iránynak", melyet én a nemzetiségi kérdésben követek s a fentemlített napon a képviselőházban tartott beszédemben1 nyilvánítottam, hogy továbbá én ezen párthatározat folytán a pártkörből kiléptem. Kötelességemnek tartom e tényt tisztelt választóimnak annak rendje szerint részemről is bejelenteni, szükségesnek tartom ezt annyival inkább, mert a függetlenségi és 48-as párt határozatában azon tétel is foglaltatik, hogy a február 15-én tartott beszédemben elfoglalt álláspont „a párt programmjával és törekvéseivel homlokegyenest ellenkezik". Meg kell tehát világítanom ezen állítást, hogy tisztelt választóim meggyőződést szerezhessenek a felől: vájjon igaz-e, hogy képviselőjük hűtlenné lett a programmhoz, melyet magáénak vallott, melynek megtartását fogadta önök előtt. Én, tisztelt polgártársak, utolsó beszédemben egy hajszálnyival sem mentem tul azon, mit a nemzetiségi kérdésben a mult évben mondottam,2

mit 1879-ben még éltsebben fejeztem ki," mit önök előtt első ízben történt megválasztásom előtt, de azon túl is ismételve kijelentettem, mit változatlan meggyőződésem gyanánt vallok és nyilvánítottam szóval és írásban harmincz év óts.4

Nézeteim nem képeztek titkot, valamint választóim előtt úgy az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt előtt sem; ha tehát ennek tudatával mindekkoráig elismertettem a párt tagja gyanánt, sőt a tíz éven át rám ruházott pártelnöki tisztségben5

a pártnak mintegy képviselője is lehettem: akkor, — ha csak azt nem akarjuk a pártról föltenni, hogy ezelőtt nem volt tisztában a pártállás követelményeivel — valóban nem lehet alaposnak és indokoltnak tekinteni a rosszaló határozatban foglalt azon állítást, mely szerint az említett beszédemben elfoglalt álláspont a párt programmjával — és pedig homlokegyenest — ellenkezik. — Nem hogy ellenkeznék, sőt inkább annak természetes kifolyása. A függetlenségi párt, valahányszor nyilakozatot intézett az ország polgáraihoz, mindannyiszor kijelentette. hogy a méltányosság és jogegyenlőség követelményeit kívánja követni szemben a nemzetiségekkel; a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszava mindig ott díszlett a „Függetlenség" mellett a párt kibontott zászlaján. S ez nem volt soha és nem lehet ma sem üres hang, hanem gyakorlati alkalmazást követel. A jogegyenlőség folyománya az, hogy a haza polgárai nyelvök és nemzetiségek megtartásában és fejlesztésében se a magyar állam se a magyar társadalom által meg ne támadtassanak s ne akadályoztassanak, hogy azon törvények, melyek a nemzetiségek egyenjogúságát biztosították, nevezetesen az 1868. nemzetiségi törvény, melynek az a czíme: „A tiemze, tiségi egyenjogúság tárgyában"8 — úgy betüjökben és szellemükben megtartassanak. 1 Ld. Képv. Napló 1884—87 XV. 210—214. 1. s 1886 febr. 8-án, ld. Képv. Napló 1884—87 IX. 33—36. 1. * 1879 május 31-én a népiskolai törvényjavaslat tárgyalásakor. * Utalás arra, hogy 1858 óta (a „Nemzetiség" e. munka megjelenésének időpontja) ír a nemzetiségi kérdésről . s Mocsáry Lajos 1874 júniusától az 1884. évi függetlenségi pártkongresszusig volt a párt elnöke. « 1868 : XLIV. te-32 Saáajadok — 16-14