Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486

506 kemény g. gäbor De ha erdekében van az országnak, hogy a magyarság jó egyetértésben éljen a többi nemzetiségekkel, követeli ennek eszközlését különösen azon álláspont, melyet a függetlenségi és 48-as párt elfoglal. Ha ki akarjuk vívni hazánk önállóságát és függetlenségét, azt csak úgy tehetjük, ha sikerül e törekvésben a haza összes polgárait egyesíteni. Lehet-e ezt képzelni azon esetben, ha a magyarság hadilábra helyezkedik, szemben a többi nemzetiségekkel? Jól tudjuk, hogy az egységes osztrák birodalom eszméje egy soha fel nem adott állandó törekvés tárgyát képezi bizonyos körökben s hogy e czélnak elérésére miként használtattak fel ellenünk 1848-ban a nemzetiségi villongások. Végzetes csalódás volna az osztrák sas szárnyai alá bújva remélni az általános magyarosítás keresztülvitelét, mert míg egy részről ez nem egyéb, mint egy elérthetetlen utópia kergetése, ára nem volna más, mint hazánk függetlenségének feladása-Szembeszállani egyrészről a birodalmi egységre való törekvéssel, másrészről a hazánkbeli nemzetiségekkel, ez annyi volna, mint két malomkő közé kerülni a biztos szétmorzsoltatás veszélyével. A nemzetiségi kérdésben általam elfoglalt álláspont s e tárgyban történt utolsó fellépésem7 megvilágítására voltam bátor röviden elősorolni, magam igazolására lévén kényszerítve választóim előtt azon alaptalan vád ellen, mely az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt fentemlített határozatában ellenem felhozatott. Azon változatlan tisztelet mellett is, mellyel a párt irányában viseltetem, kénytelen vagyok kimondani, hogy nem én voltam az, ki a pártállással ellenkezésbe jött, hanem az említett határozat szolgáltat sajnos bizonyítványt, hogy tiszteletreméltó elvszilárd férfiakat is ellenmondásokba sodorhat azon veszélyes áramlat, mely a nemzetiségi kérdésben hazánkban ez idő szerint uralkodik. Sajnálom, hogy azon benső viszony, mely engem ekkoráig annyi küzdelmek közt" a függetlenségi és 48-as kör tagjaihoz fűzött, megszakadt, sajnálom, hogy akadályoztatva leszek abban, hogy szerény munkásságom teljességét szentelhessem azon elvek, azon párt szolgálatának, melynek változatlanul híve maradok. De leginkább sajnálom, hogy az, ami a párt kebeléber, történt, azon veszélyes felfogásnak fog helyet készíteni a nemzetiségek körében, hogy az ők jogos igényeik s a magyarság aspirácziói közt kiegyenlíthetetlen összeütközés létezik . De tisztelt választóimat kellemetlenül érintette bizonyosan az is, hogy azon egyén, a ki országgyűlési képviselőjüknek tisztét viseli, oly éles támadásoknak lett czéltáblájává. Legyen szabad erről is pár szót szólanom. Tisza Kálmán minis fzjterelnök úr, beszédemre felelve azt mondotta, hogy sajná: éngem azért hogy prófétája lettem azoknak, kik a magyar fajt és a magyar államot gyűlölik, sajnál azért, hogy azoknak a túlzóknak zászlóján, kik г magyar állam ellenségei, előnév gyanánt lesz felírva az én nevem. Hát ha a minisfzjterelnök úr foglalkozott azzal, hogy mily vis[s]zhangot keltettek tavaly az én nyilatkozataim, kissé behatóbb megfigyeléssel abból egy igen fontos tényt konstatálhatott volna. Én mindég azt mondom, hogy föderálisztikus intézkedésekről szó sem lehet, hogy a magyarság szupremáciáját kétségbevonni nem lehet s az 1868. nemzetiségi törvényt állítom oda, mint alapot, melyen egymással jól megférhetünk. És azok a túlzók, kik a miniszterelnök úr szerint a magyar fajt és a magyar államot gyűlölik, kik a magyar állam ellenségei, nem azzal felelnek, hogy: köszönjük az ilyen barátságot, nekünk több kell, egyéb kell, — hanem örömmel jelentik ki, hogy kész a békesség ezen az alapon; természetesen úgy, hogy a törvény megtartassék. No hát ezzel be van bizonyítva, hogy lehet beszélni azokkal a túlzókkal is, hogy azok az állambontó, államellenes törekvések nem egyebek, mint agyrém; s a minis [zjterelnök úr csak azért emlegeti azokat minduntalan, hogy alkalma legyen úgy szerepelni, mint aki féken tartja a haza ellenségeit. Egyébiránt a minisfz]terelnök úr, ha foglalkozott e tárggyal, igen jól tudhatja, hogy nem csak az úgynevezett túlzók fogadták örömmel az én nyilatkozataimat, tette ezt kivétel nélkül a nemzetiségek minden rétege, oly emberek, kiknek a magyar állam iránt* loyalitása minden kétségen felül áll, mert mindeniknek jól esett az igazság és méltányosság szavát hallani magyar ember szájából. De hát a minis[zlterelnök úr egészen a legújabb időkig nem tudott másképen .beszélni a nemzetiségekről, csak úgy. mint a haza ellenségeiről. S azért, ha van itt valami sajnálni való, az nem más mint Magyarország, mert oly mindenható minis [z] tere van, a ki nem képes komolyan foglalkozni a nemzetet érdeklő egyik legfontosabb kérdéssel, a ki nem átallja a világnak azt hirdetni, hogy ez ország lakosainak felerésze ennek az országnak ellensége. ' É. a közoktatási költségvetés vitájában — 1887 febr. 15-én — elmondott beszéde.