Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486
492 kemény g. gäbor intézték Mocsáryhoz. A rokonszenv-nyilatkozatok közül a legjelentősebb a pesti román küldöttség látogatása és az alább ismertetett emlékalbum ünnepélyes átnyújtása, mellyel az erdélyi és magyarországi románság elismercsét és együttérzését tolmácsolta a nemzetiségi jogok védelmezőjének. Mocsáry említeti beszéde a brassói Gazeta Transilvaniei híradása (1886 március 10. 56 sz.) szerint a romái kamarát is foglalkoztatta. Cogälniceanu Mihály 1886. február 11-i interpellációjában a beszédet méltatva „széles látókörű, igazi államférfinak" nevezi Mocsáryt, aki a nemzetiségek jogainak tiszteletbentartásáért harcol-) . .. Azt hiszem szolgálatot teszek a t- olvasóközönségnek, ha leírom a Mocsáryalbum tegnapi átadását. Az album, a könyvkötészet remekműve, K. L- Posner könyvkereskedésében készült (350 forintért), körülbelül 1.200 aláírást tartalmaz, a román értelmiség köréből Magyarország minden részéből, Bánságból, Erdélyből, többek között Mocsonyi György, Sándor, Jenő és Zénó román ellenzéki képviselők és ami a legnevezetesebb, Roman Miron érsek aláírását. Dr. С. Diaconoviciu3 (a Revista Romana 4 szerkesztője) és Babesiu5 Emil urak adták át az albumot, mely alkalommal Diaconoviciu körülbelül a következő beszédet mondotta: „Nagyságos Képviselő Url 'A hazában élő nemzetiségek igazságos törekvéseit és érdekeit védő magatartása, de kivált az a beszéd, melyet a költségvetés tárgyalásakor mondott,8 nem maradt hatás nélkül a haza azon fiaiban, akiknek érdekét szíves volt a legválságosabb időkben, a legmostohább körülmények közt férfiasan megvédelmezni. .. ... A román nép értelmiségi fiai sohasem fogják elfelejteni ezt a nemes védelmet, sem azokat a méltatlan támadásokat, melyek önt érték, meggyőződésének őszinte kifejezése miatt. Ezeknek az emlékezetes pillanatoknak emlékére, s tiszteletünk és szeretetünk jeléül, fogadja ezt az albumot, melyet ezennel Nagyságod kezébe helyezünk, rendíthetetlen hazafiságunk zálogaként. E szavakra a képviselő úr erősen meghatódott, nehezen talált elismerő szavakat, s körülbelül ezeket mondotta: „Sokkal jobban meglepett román testvéreim f'gyelme, semminthogy ez alkalommal szavakkal ki tudnám fejezni azokat az érzéseket, melyeket ez a kitüntetés keltett bennem. Amit tettem, uraim, tiszta meggyőződésből tettem, mert bizton hiszek a románok évszázadok _alatt bizonyított hazafiasságában. !\z üldöztetések, támadások, rágalmak, melyeket elszenvedtem, s elszenvedni fogok e kérdésben tanúsított magatartásomért, természetes következmények, melyre már lépésem előtt felkészültem s legyenek meggyőződve, hogy hasonló támadások a jövőben sem gátolnak meg vagy befolyásolnak meggyőződésem nyilvánításában. Helyes észrevételük, uraim, hogy a mai korszakban m.ndenkinek szabad ócsárolni leglojálisabb érzelmeiket, önöket azonban ezek a körülmények se keserítsék el, mert m.nden soviniszta hullám, mely az ország politikai életében uralkodik, múlandó természetű és amint elindult, úgy elmúlik felettünk. Elmúlik annál hamarább, mert nem tartóz.к a magyar ember jelleméhez, hogy hosszabb időn át haragot tápláljon. Másrészt lehetetlennek tartom, hogy a magyar politikusok és az igazi magyar hazafiak ne lássák be. nem válik az a haza javára, ha 3 Diaconovici Kornél (1859—1918?) erdélyi román publicista és politikus- 1884-ben „Viitorul" címmel Budapesten politikai lapot indított. 1885-től a Romänische Revue szerkesztője. A kilencvenes években, az „Albina" bank aligazgatója, a román nemzeti komité, majd az „Astra" titkára. 1889-ben „Revista Economica'1 néven gazdasági szemlét indított. 1896—1904 között a „Román Enciklopédia" (Enciclopedia Romána) szerkesztője. 4 Romänische Revue, Diaconoviciu Bécsben, majd Resicán 1885—1892 között kiadott németnyelvű politikai szemléje-5 Babe} tmil (1858—1917) ügyvéd és publicista, magyarországi román nemzetiségi politikus. A román-magyar közeledés híve. 1908-ban Argus álnéven feltűnést keltő magyarnyelvű nemzetiségi röpiratot írt. (Nemzetiségi politikánk hibái és bűnei-) 6 1886 febr. 8-án (ld- Képv. Napló 1884—87. IX. 33—36. 1.)
