Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kemény G. Gábor: Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez 486
IRATOK MOCSÁRY LAJOS KARÁNSEBESI MANDÁTUMÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ A közelmúltban — 1951 október 27-én — volt 125. évfordulója Mocsáry Lajos születésének. Ebből az alkalomból nem érdektelen bemutatnunk a nagy nemzetiségpolitikus egyik legfontosabb nemzetiségi kapcsolatára, az 1887. évi karánsebesi mandátumra vonatkozó egykorú iratokat. Ezeknek az iratoknak közzétételét több körülmény indokolja. A karánsebesi mandátum fordulópont mind Mocsáry Lajos életében, mind pedig a korabeli román nemzetiségi mozgalom történetében. A karánsebesi választókerület ugyanis, a román nemzetiségi mozgalom pártjának, a Román Nemzeti Pártnak utolsó megmaradt választókerülete volt a 80-as évek végén bekövetkezett teljes passzivitás1 küszöbén és ugyancsak ehhez a mandátumhoz fűződik Mocsáry közel három évtizedes közéleti szereplésének befejezése is. A „karánsebesi ügy" te-hát zárókövét képezi a magyarországi nemzetiségi kérdés történetében annak az országgyűlési küzdelemnek, melyet a XIX. század utolsó harmadában a magyar és a nemzetiségi ellenzék legjobbjai vívtak a tiszakálmáni korszak nemzetiségelnyomó rendszere ellen. Az 1887. évi karánsebesi mandátum iratainak bemutatásakor ezért közelebbről meg kell vizsgálnunk, hogy mi volt a mandátum jelentősége Mocsáry Lajos közéleti pályafutásában; mit jelentett a „karánsebesi ügy" a korabeli román nemzetiségi mozgalom történetében és végül milyen tanulságokat vonhatunk le a magyarországi nemzetiségi mozgalom egészét illetőleg a karánsebesi mandátum körüli elvi vitából és annak fejleményeiből. * Mocsáry Lajos életrajzával mindmáig adós történetírásunk.2 A bemuta1 tásra kerülő iratok megértéséhez — legalább főbb vonásaiban — vázolnunk kell az író és politikus életútjának egyes állomásait. Mocsáry — mint említettük — 1826 október 27-é:n született a Nógrád megyei Kurtányban, középbirtokos, nemesi családból. Élete végéig ennek a 1 Az erdélyi románok országgyűlési passzivitása már 1869-ben megkezdődött. A magyarországi román "nemzetiségi képviselők azonban — bár egyre csökkenő számmal — 1887-ig résztvettek az országgyűlésen. A teljes passzivitás 1887-ben következett be, amikor a Tisza-kormány választási önkénye következtében a Román Nemzeti Pártnak egyedül a karánsebesi kerületben sikerült mandátumot szereznie. A „teljes passzivitás" 1903-ig tartott. 2 A Mocsáry személyével és munkásságával foglalkozó cikkek és részlettanulmányok közül megemlítjük Szepessy Orbán: Emlékbeszéd a Mocsáry Lajos centenárium alkalmából című füzetét, Miskolc (1927) 16 1-, Gogolák Lajos: Mocsáry Lajos és a nemzetiségek. Bp. 1943- 62 1. című tanulmányát. Kemény G. Gábor: 1848 Mocsáry Lajos müveiben (Sorsunk 1947- 728—30. 1.) című összeállítását és Mocsáry és a Szlovák Múzeum Egylet (Világirodalmi Évkönyv 1952. 178—180. 1.) című tanulmányrészletét.
