Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443
л magyar szabadságharc. vezetői és a b8csi oktöberi forradalom 473 Előcsapatommal Mosonyban vagyok. — Főseregem Barátföldön. — Ma egyesülve Miklósfalván éjjelezünk; hová várom a vezéreket értekezésre. Tegnap már Kollmannal itt értekeztem.7 3 Sürgetnek, hagyjam hátra seregemet és siessek előre a táborba. •— De már azt bizon nam teszem. Még ha csak lelkesíteni jöttem volna is (pedig egyébnek is jöttem), kissé más súlya van a lelkesítő szónak, ha reá mutathatok a segítségre, melíyet hoztam. Küldöm az itt kapott tábori tudósításokat. — De mi előtt olvasnák Önök. egy pár szót előre bocsátok. Győrött kaptam a hírt, hogy előnyomulnak s ütköznek. Tallián futár útjában nállam volt, az-t mondám neki, vidd meg a vezéreknek következő izenetemet: „Nem ütköztek önök, mikor kellett volna, azt mondták: gyöngék. Azóta az ellenség ereje növekedett, Én megizenem önöknek, hogy keddre 10,000 ember s 22 álgyú segítséget hozok ; s önök, kik annyi időt vesztettek, most sem várhatták két napot, míg én ott leszek. Ezt csak az által tudom magyarázni, ha Bécsből bizonyosak a segítség iránt —• de ha sem az iránt nem bizonyosak, sem az én erőmet be nem várták, vigyázzanak, no hogy seregünket veszítsék el, mert én önöket felelősökké teszem. — Ez volt izenetem. — Most méltóztassanak olvasni a leveleket.74 A mi a levélben az ellenség számáról áll — arra nincs mit építeftii — Békefv azt mondja 80,000, Csányi azt, hogy ""40,000. Egy kémjök sincs. Én igyekszem most szerezni. — De ha,ma nem kapok Önöktől pénzt, holnap intendánsom már nem tud élelmet venni seregemnek. Kollmann azt mondja, hogy Jellasich armadája nincs többé, zászlóaljanként osztatott szét Windischgrätz, Auersperg brigádáiban. Most tehát a pártütő Jellasich helyére a császár lépett, mert Windischgrätz csak az ő tábornoka. Szépen vagyunk. De nem kell kétkedni igaz ügyünk győzelme iránt. Önök csak állítsák seregeiket; s legyenek szívesek velem tudatni, a mi nevezetes ott történik. Kossuthot tehát szemmel láthatólag gondolkodóba ejtette az a körülmény, hogy most már egy helyett három császári hadsereg áll a határon túl s a kínos igyekezettel őrzött törvényesség — amelyért eddig a legkedvezőbb ki1 át ásókat elszalasztották — ugyancsak veszélyben forog: szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a császár seregei ellen harcolnak. Fokozott mértékben érezte ezt a dilemmát a tisztikar is, amelynek tekintélyes része válaszút elé került azáltal, hogy éppen ezekben a napokban vált ismeretessé a táborban Windischgraetz felhívása, amellyel a volt császári tiszteket vissza akarta téríteni a császár hűségére. Kossuth a legjobbkor érkezett okt. 24-én a táborba ahhoz, hogy összefogja a széthullani készülő erőket és lelkesedést öntsön a hadseregbe. Egy újságtudósító, aki Kossuth kíséretében volt, a következőképpen számolt be Kossuth és a tisztikar okt. 25-i találkozásáról: Mára az egész tisztikar Kossuth elébe volt híva, kikhez ő, mint a képviselőház által megbízott kormány elnöke szólott, szólott úgy, a mint még soha beszélni nem hallottam, fejtegetve Jellachich honárulói szerepét, s megmutatva, mikint Windischgrätz semmi egyebet nem tesz, mint folytatja, a mit; Jellachich megkezdett. Hálát mondott a haza nevében a tisztikarnak, eddig bizonyított kitűréseért; rosszalta, hogy Jellachich futásban meg nem semmisíttetett, midqn őt megsemmisíteni legkevesebb erőfeszítésbe került volna, de méltányolta azon morális okokat is, mellyek a hadsereget a Lajthánál feltartóztaták; azonban botrányos mulasztásnak nyilatkoztatá, hogy Jellachich Austriában mint pártütő, le nem fegyvereztetett, sőt serege élére Windischgrätz állott. Beszéde közben felolvasott egy nyilatkozványt (manifestumot), mellyet német nyelven 24 óra alatt adandó határozott felelet végett, Windischgrätzhez küldend. E nyilatkozványban ki van fejtve az austriai ház irányábani állásunk, I. Ferdinánd idejétől máig, s részletesen előadva a camarilla újabb működései, s Windischgrätz felszólítva, hogy ellenséges szerepét szüntesse meg. Szándékom e nyilatkozványt a 73 Kollmann volt a magyar sereg vezérkari főnöke. 74 A levélhez Csányinak előbb ismertetett jelentése, Pulszky levele és Mogának egy hosszabb jelentése volt mellékelve. Az OHB irattárában valamennyi egy számra került Kossuth jelentésével. (OHB 1848:1630.)
