Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443

•1(>l bart a istván alföldi magyar nép hűséges ragaszkodása egv évszázadon át Kossuth emlékéhez és a magyar függetlenség ügyéhez. Amennyire fontos erőforrása lett Kossuth hcmvédtoborzó körútja a magyar szabadságharc ügyének, annyira sajnálható, hogy időben egybeesett azokkal a napokkal, amikor jelenlétére a Jellacsicscsal szembenálló táborban égető szükség lett volna. Nem lehet ugyanis kétkedni abban, hogy a Kossuth által lelkesített honvédsereg az ellenség támadásának sikeres visszaverése után nem elégedett volna meg a félsikerrel, hanem, ellentámadást kezdve döntő vereséget mért volna az ellenségre; s Kossuthnak lett volna ereje arra is, hogy a hadsereg ingadozó vezetőiből kikényszerítse az ellenség teljes megsemmisítésére irányuló erélyes intézkedéseket. Hogy mi volt Kossuth álláspontja ebben a kérdésben, az kiviláglik azokból a leveleiből, amelyeket az Alföldről a Honvédelmi Bizottmányhoz írt ezekben a napokban. „Kérem a Honvédelmi Bizottmányt -— írja Szentesről október 1-én, amikor még csak bizonytalan hírei vannak a pákozdi ütközetről — ne adjon helyt semmiféle fegyverszünetnek alkudozás tekintetéből... A halasztás mindig kárunkra vált, most is azzá fog válni, mert az ellenség a fegyverszünetet vagy arra •használja, hogy külön csapatait egyesítse, vagy Bécsből segítséget kap."2 „De ne alkudjanak semmi áron — írja újból október 3-án Hódmezővásárhelyről, amikor már értesült a pákozdi csata lefolyásáról — én e tősgyökeres magyar nép erejére támaszkodva mondom, ne alkudjanak; még ha Budapest elveszne is — pedig nem fog elveszni — itt e nép lelkesült erejére támaszkodva megmentjük a hazát, megörökítjük szabadságát. Én Isten és a nép nevében ellene mondok minden alkunak. Győzelem, vagy halál, én más szót nem ismerek."3

Joggal tételezhető tehát fel, hogy ha Kossuth ezekben az órákban a táborban van, nincs fegyverszünet a visszavert, szétzilált ellenséggel és nincs visszahúzódás Martonvásárra; az első sikerektől és Kossuth jelenlététől fellelkesített honvédsereg ellentámadása szétverte volna a lehangolt, erkölcsi erejében meggyöngült ellenséget, maradványait pedig éppúgy elemésztette volná a népháború köröskörül fellobbanó lángja, mint ahogy megsemmisítette néhány nappal később a Roth és Philippovics vezetése alatt álló tartaléksereget. S hogy az események i'ven alakulása milyen irányba terelte volna a magyar szabadságharc fejlődését, hogyan befolyásolhatta volna a forradalmi Bécs helyzetét és az udvar katonai köreinek magatartását, arról fö'öeleges itt beszélni. Elvitathatatlan azonban, hogy Kossuth távolléte ezekben a napokban súlvos mulasztásoknak lett az okozója s az a néhány napos késedelem, amellyel Kossuth az események irányításába beavatkozott, végzetesen befolyásolta az egész Jellacsics elleni hadjárat és a Bécs felmentésére irányuló vállalkozás sikerét. Szeptember 29-én még megvoltak a teljes siker előfeltételei ; ezek az előfeltételek azonban az erélyte'en, ingadozó vezetés következtében napról-napra csökkentek. Kossuth már csak jóval kedvezőtlenebb körülmények között vehette kezébe a vállalkozás politikai irányítását s látni fogjuk, hogy erélyét, határozottságát hogyan fékezte, bénította meg minduntalan azoknak a gyáva mérlegelése, akik már egyszer Pákozdnál elmulasztották a dentő győzelem kivívását. Jellacsics serege a szeptember 30-án este megkötött fegyverszüneti megállapodás megszegésével október 2-án reggelre eltűnt állásaiból és Győr irányába vonult. Jellemző, hogy a magyar sereg csak másfélnapos késéssel, október 3-án délben kerekedett fel s óvatos mozdulatait még nehézkesebbé tette az a körülmény, hogy utasításait a Honvédelmi Bizottmánytól kapta, amely ekkor, Kossuth távollétében az óvatos, kételkedő Pázmándy irányítása alatt állott s amely, nem ismerve fel Jellacsics hadmozdulatainak igazi célját, továbbra is az ellenség esetleges megkerülő mozdulata ellen akarta 3 Kossuth Szentesről írt, okt. 1-i levelét 1. O. Lt. Kossuth-Polizei-Akten 118 íz. 3 A Vásárhelyről írt levelet 1. O. Lt. OHR 1848:2111. sz.