Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Barla István : A magyar szabadságharc vezetői és a bécsi októberi forradalom 443

Л magyar szabadságharc. vezetői ÉS a b8csi oktöberi forradalom 445 biztosítani a fővárost.4

Jellacsics ilyenformán olyan előnyhöz jutott, amelyet az egyébként ás lassan mozgó magyar sereg nem tudott többet behozni, a Honvédelmi Bizottmány rendeletére talpiraállt népfe'kelés pedig a magyar sereg távollétében nem tudta komolyan befolyásolni Jellacsics szándékait. S amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenségnek esze ágában sincs a főváros ellen vonulni s csak azon vtain, hogy a bőrét minél előbb megmentse, a magyar politikai és katonai vezetők többsége ekkor sem gondolt komolyan Jellacsics seregének megsemmisítésére s örült, hogy a kellemetlen vendég magától eltávozik az országból. Pedig a hadsereg az első tűzkeresztség után égett a vágytól, hogy újból megütközzék az ellenséggel s gyanakvással bírálta a hadvezetést, amint az a táborba küldött országgyűlési biztosok október 4-i jelentéséből kitűnik: Tapasztaltatván az, hogy a seregnek mozdulatai, ha azokat nem követi tüstént ütközet, a népben bizalmatlanságot gerjesztenek, szükségesnek látjuk hozzá egy felszólítási intéztetni, s azt közhírré tétetni, mellyben ki legyen fejtve, miszerint, ámbár nekünk teljes elhatározott akaratunk az ellenséggel, a hol azt találjuk, ütközni, s a honból kiűzni, mind a mellett történhetnék, hogy vágy stratégiai tekintetből, vagy a főváros oltalma igényéből nemüképen vissza kelletik mennünk, az illyes visszamenet telt mindenkor csupán a fentebbi okoknak tuladonítsa, s hogy bátor egy részről a legnagyobb óvatosság szükséges ott, hol a haza szabadsága megmentéséről van szó, úgy más részről minden ollyas fellépések, mellyek ok nélküli gyanakodásból erednek, a czélszerü intézkedéseket nem csak nem segítik elő, hanem azoknak sikerét gátolják. Ugyanez a jelentés szemtanúk jelentése alapján közölte, hogy az ellenséges seregben „... az emberek leverettek, kedvetlenek, térdenállva kértek kenyeret" az egyik faluban.5 A Móga vezérlete alatt álló magyar seregnél csak egy ember tudta pontosan, hogy mit kellene tenni: ez Csányi László volt, a sereg polgári főbiztosa, Kossuth barátja és tántoríthatatlan híve, aki feltétel nélkül hitt a magyar ügy igazában és következetesen, forradalmi bátorsággal szolgálta azt önként vállalt vértanúhaláláig. Csányi már szeptember 30-án is állást foglalt a fegyverszünet és a visszavonulás ellen, most is ő volt az első, aki felismerte az ellenség igazi szándékát és október 5-én jelentést tett róla Pázmándynak: Már most az a kérdés, mi legyen Jellasicsnak czélja? Magánvéleményemet illetőleg én azt hiszem, hogy ő Austriának tartva osztrák katonasággal akar egyesülni, és akkor minket bevárand ütközetre. Én nem gondolhatom, hogy Pozsonnál igyekezzen átkelni a Dunán, hol ha a pozsonyiak kötelességüket tellesítik, a hidat felszedvén, mire azt Jellasics elkészíthetné, mi minden esetre utul érnénk és megvernénk. Vannak, kik nem tartják lehetetlennek a Csiliz vizeni átkelését és ez által Komáromnak megkerítését, már ezt én a lehetetlenségek közé sorolom. Mert azon esetben a Dunán kellene nékie átkelni, mit miután mostani erejével bennünket kikerülni akar, nem tehet. Minden utánunk küldendő fegyveres erőnek — írja tovább — úti rende legyen egyelőre Győr. Holnap az ellenség czéljáról, irányáról bővebb és biztosabb tudósítást reménylek vehetni, s arról tüstént megteendem jelentésemet. Meglepő, hogy Csányi ugyanebben a jelentésében milyen éleslátással ismeri fel Bécs várható magartartásáf Jellacsics eeregéntek közeledtére: Megfoghatatlan, hogy mindeddig Bécsből valami intézkedés nem történt. A ministerelnök úr már tovább úgy hiszem, el nem maradhat.6

Ha Latour megbukott, akkor * Pázmándy ugyan nem volt tagja a Honvédelmi Bizottmánynak, azonban ezekben a napokban mint a képviselőház elnöke. Kossuth távollétében a legszélesebb hatáskört tartotta a kezében. (Az OHB-ban kifejtett működésére 1. szept. 30-i, Csányi Lászlóhoz intézett levelét, O. Lt. Kossuth-Archiv 565. fasc.) 6 A Bónis Sámuel, Luzsénszky Pál és Asztalos Pál országgyűlési biztosok által aláírt jelentést 1. O. Lt. OHB 1848:2106. sz. * Batthyány a táborban tartózkodott, hogy tárgyalásokat kíséreljen meg Jellacsicscsal, azonban Lamberg megöletésének hírére Bécsbe sietett, hogy alkudozásokat kezdjen a kamarillával.