Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kardos Tibor: Velencei vonatkozású gazdaságtörténeti adatok a Jagelló-korból (1502-1518) 434
VELENCEI YONATKOZÄStJ GAZDASÁGTÖRTÉNETI ADATOK A JAGELLO-KORBŐL (1502—1518) Az alább következő olasznyelvű dokumentumokat Mircse János egykori velencei másolataiból közöljük. (A Magy. Tud. Akadémia Történeti Bizottsága Másolatgyűjteményében, Velence II.) Az első dokumentum-csoport (I. a, b, c) eddig ismeretlenül hevert, pedig megvilágította volna, hogy a magyar udvar miként kapcsolódott bele velencei hitelműveletekbe, magyarán, mennyire függött a velencei kereskedőktől, hogy mire használták fel azt a jelentékeny törökellenes hadisegélyt, melyet Velence két évig komoly arányokban, és a további években is érezhető módon folyósított, hogy milyen fokot ért cl a feudális anarchia Magyarországon. A II. sz. alatt egy olyan rövid, 1515-i vámtételfelsorolás következik, mely a Velence felé irányuló állat-kivitel díjtételeit és útvonalát mutatja, de ezenfelül több fontos körülményt. Ennek a rövid szövegnek magyar fordítását adta Tagányi Károly a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1889-i évfolyamában (144—149. 1.) és a csaknem felismerhetetlenekké torzult magyar és osztrák helységneveket azonosította. A velencei magyar számvitel és ez utóbbi dokumentum között, mint látni fogjuk, tárgyi összefüggés is fennáll. Helyesnek tartottuk mind a számviteli kimutatások, mind pedig a vámtétel-felsorolás szövegét eredetiben közölni, mert tekintve az adatok tárgyi fontosságát, így minden tévedésnek elejét lehet venni. Elöljáróban tisztázni kívánjuk a számvitel történeti hátterét és ismertetjük anyagát. XII. Lajos francia király Lengyelország, Magyarország és Velence 1500. július 14-én Budán szövetséget kötöttek a török ellen, melynek értelmében a köztársaság arra kötelezte magát, hogy évi százezer aranyat fizet Magyarországnak török segély címén.1 II. Ulászló úgy tett, mint aki komolyan meg is indul a török ellen, de a magvar sereg helyi összeütközések után visszatért. A küzdelem nagyobb arányokban többé nem is folytatódott. Bár Velence ezt hamar észrevette, a segé'ypénzek fizetésének közepes mérvét egy ideig nem szállította le. Lónyai Albert velencei magyar követ kü'detésének aktáiból, valamint Marino Sanudo Krónikájának adataiból2 meöállapíthatóan az 1501-i és 1502-i évekre a következő összegeket fizették ki: 1501. május 20-án 33 ezer dukátot.3 1502. június 15-én 32 ezer dukátot (U. o.). 1503. február 16-án 33 ezer dukátot,4 1503. szeptember 3-án 10 ezer dukátot, 1503. szeptember 1 Ld. Katona: Hist. Crit. XVIII. 241. 1., továbbá Fraknói Vilmos: Magvarország és a Cambray-i Li'ja Bp. 1883. 3. 1. U. a. A Magyar Nemzet Története, Szerk. Szilágyi Sándor, IV. köt. 369—70. 1. 3 Ld. Lónyai Albert zenögi kapitány velencei követségei (1501—1515.), Magyar Történelmi Tár, XXII. Bp. 1877. és Marino Sanuto Világkrónikájának Magyarországot illető tudósításai, II. Közli Wenzel Gusztáv, Magyar Történelmi Tár XXIV. Bp. 1877. ' Magyar Történelmi Tár, XXII. köt. 4., 10- l 4 U. о. XXIV. 43. 1.
