Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története I. rész 415
434 NEMES DEZSŐ társaságot támogatva, a Thiersnkormány népeilenes, kapituláns politikáját pedig leleplezve, még ha a szövetségeseknek nem tetszik — akkor is. Az ellentét a 48-as klubbal való szövetség kérdésében feltétlenül fontos szerepet játszott a két munkásegylet között keletkezett újabb szakadásban, éppen a porosz annexió elleni akciók idején. Ez az ellentét az Intemacionálétagok között csak mélyült, amikor Külföldi is az Internacionálé tagja — mégpedig Farkashoz hasonlóan, a genfi tederal-Szekció „központi tagja" és meghatalmazottja lett. Az ellentét Farkasék és ia Munkásegylet vezetői között fokozódott, amikor a Munkásegyletben megalakult a „szellemi munkások osztálya". Ezt Szvuboda és Politzer alakították meg röviddel azután, hogy Szvoboda 1870 decemberében végre rászánta magat es belépett a Munkásegyletbe. A szellemi munkások osztályának megalaku.ását Külföldi pártfogolta, neki volt ebben ' a csoportban a legerősebb befolyása. Bár a csoport nem volt egyöntetű, alapjában véve Külföldi politikáját támogatta a 48-as klubbal való szövetkezés kérdésében. A Farkasék és Külföldiék közötti ellentétnek bizonyára szerepe volt abban, hogy Becker Genfből külön-külön összeköttetésben volt Farkassal is és Külföldivel is. Külföldinek meg voltak a maga kalandor jellegű személyi ambíciói, ami a Munkásegyleten belül is személyi ellentéteket szült. Nem a Külföldi iránt érzett különös rokonszenv okozta, hogy Ihrlinger is, Szvoboda is és mások is Külföldi mellé álltak Farkassal szemben. Külföldi politikáját látták „reálisabbnak", biztatóbbnak. Annak a lasalleánus dogmának, hogy a munkásosztállyal szemben minden más osztály „egységes reakciós tömeget" alkot, a 48-as klubbal való szövetkezés politikája ellentmondott. Azonban Ihrlingerék nem „dogmatikus laselleánusok" voltak, hanem úgynevezett „reálpo'itikusok", akik olyan dogmákból és elvekből, amelyek nem világosak előttük — könnyen engednek. Ilyen „reá'politikát" képviselt Külföldi a szövetkezés kérdésében, elmenve az ellenforradalmi Thiers-kormány támogatásáig. Az Általános Munkásegylet 1871 január 22-én rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés első napirendi pontja az „Általános Munkásegylet betegsegélyző pénztára" néven egy ellen-munkásbiztosító létesítése volt, a Farkasék » által alapított Betegpénztárral szemben. Strausz javaslatára az ellen-munkásbiztosító létrehozását — bizonyos vita után — egyhangúlag elhatározták. A korábbi „önsegé!y"-ellenes álláspontot feladták, mégpedig akkor, amikor a Munkásképző Egylet betiltásával Farkasék Betegpénztárának további fennállása kérdésessé vált. A Munkásegylet januári rendkívüli közgyűlésének második napirendi pontja az egyleti tanács kiegészítése volt. Erre vonatkozólag az egylet február 5-én megindult közlönye, a Testvériség következőkép ír: „A nemrégiben keletkezett .szellemi munkások' szakosztályának tagjai azon nagy megtiszteltetésben részesültek, hogy mindnyájan a tanács tagjainak választattak meg." Ugyanekkor Politzer javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy az eddigi egy titkári tisztség helyett, amelyet Ihrlinger töltött be, két — egy magyar és egy német — titkári tisztséget létesít. Magyar titkárnak Kovács Károly cipészmestert, német titkárnak pedig Szvoboda Lajost választották meg, bár utóbbi alig egy hónappal előbb, a Munkásképző Egylet betiltása után lépett be az Ál talán о s M unk ás e g y le t be. A januári közgyűlés tehát Külföldiék csoportjának, a „szellemi munkások Osztályának" e1 őretörését jelentette a tanácsban és a vezető tisztségekben. Az elnök maradt Strausz, alelnökök Külföldi és Essl. Ihrlingert, aki a Magyar Nyomdának — ahol Irányick lapját nyomták — előbb szedője volt, aztán az igazgatója lett, a két új titkár megválasztása után titkári tisztsége alól felmentették.
