Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története I. rész 415
az altalänös munkásegylet a francia-porosz haboro idején 427 A januári közgyűlésien Strauszék értesítették a tagságot, hogy az egylet két nyelven, Testvériség és Brüderlichkeit címen közlönyt ad ki. Szocialista közlöny ismételt megjelenése a mozgalomnak nagyon jelentős eseménye volt, ame.y a sajtópropaganda igen fontos fegyverét adta ismét az Általános Munkásegylet kezébe. A kétnyelvű közlöny kisformátumú hetlapként február 5-én megjelent. Ez volt az e.ső közlöny, mely itiem magánvállalkozásként, hanem hivatalosan -— mint a Munkásegylet közlönye — indult; 15 száma látott napvilágot 1871 május 14-éin megjelenését beszüntették. A közlönyt a Farkasékkal való szakítás időszakában adták ki, de nyílt támadást tarkasék ellen nem fo;ytátott. Valószínű, hooy a Munkásegyletben továbbra is működő Internacionálé-tagok fékezték a nyLt harcot a legális működésétől megfosztott Munkásképző Egylet ellen. A Munkásképző Egylet feloszlatása következtében a Betegpénztár 1871 február 5-i közgyűlésén kimondta önálló egyesületté válását. (Már eredetileg külön alapszabályai voltak, mert a belügyminiszter még 1869-ben előírta, hogyha a Munkásképző Egylet segélyegyletet létesít, annak alapszabályait külön kell benyújtani jóváhagyás végett.) Rainerék ncim kockáztatták meg, hogy az álta'yk hangoztatott „liberalizmus" igazi arcát még a Betegpénztár feloszlatásával is nyíltan kimutassák. A Betegpénztár önálló egyletté válásával Farkasék megőrizték fontos támaszukat. 4. A Munkásegylet részvétele a 48-as klub petíció-akciójában Elzász-Lotharingia annexiója ellen 1871 februárjában, tehát röviddel a januári rendkívüli közgyűlés után Külföldiek, a 48-as klub vezetőinek megbízásából és pénzügyi támogatásával, egy petíciós akciót indítottak Elszász-Lotharingiánek Franciaországtól való elszakítása ellen. Az Internacionálé Főtanácsa felhívta a Nemzetközi Munkásszövetség tagjait, hogy szervezzenek fellépéseket a francia köztársaság támogatására, Bismarckék hódító politikájával szemben. De a Főtanács nem akármilyen akaió támogatását javasolta. A Főtanács elutasított minden olyan poroszellenes akcióban való részvételt, amely a Thiers-kormány támogatását célozta. Az Internacionálé kezdeményezésére például Londonban munkásgyűléseket tartottak, amelyeken tüntettek а francia köztársaság mellett, s Elszász-Lotbaringiának Franciaországtól való elszakítása ellen. De amikor a Thierskormány külügyminiszterié, Jules Favre, Londonba érkezett és fogadtatására ott tüntetést akartak rendezni, a Főtanács fellépett ellene. Marx egyik levelében közli, hogy „Kevéssel a fegyverszünet e'őtt a ,derék' Jules Favre . .. személyes titkára, dr. Reitlinger útján, arra kért bennünket, rendezzünk Londonban a ,nemzeti védelem kormánya' mellett társadalmi tüntetéseket." Ugyanerre vonatkozóan Marx a londoni Times szerkesztőségének küldött levelében írta a következőt: „Azok az előkészületek egy tömegtüntetésre, amelyeket Jules Favre-nak Londonba várt érkezése alkalmával — bizonyára a legjobb szándékkal — megkezdték, a Főtanács akarata ellenére történtek, amely szeptember 9-i Üzenetében kifejezetten és már előre óvta a párizsi munkásokat Jules Favre-tól és társaitól."13 Pesten Jules Favre küldötte, Lefebre bécsi francia követ mesterkedett ugyanúgy, mint Reitlinger Londonban. Lefebre összeköttetésbe lépett Irányiékkal és Külföldivel is. A december 18-i munkásgyűlésen Lefebre is megjelent. 1S Reitlinger próbálkozásáról a „nemzeti védelem kormányá'Vnak nevezett ellenforradalmi Thiers-kormány melletti tüntetést illetően Marx 1871 augusztusában A. Huberhez küldött levelében ir. (Lásd: Marx—Engels Válogatott Levelei. Szikra 1950.) Marxnak a Times szerkesztőségéhez küldött levelét a Times 1871. június 13-i számában közölte. (Lásd: Marx—Engels Válogatott Müvei I. kötet. 520. oldal.)
