Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története I. rész 415
AZ ALTALÁNOS MUNKÁSEGYLET A FRANCIA-POROSZ HÁBORÚ IDEJÉN 427 menyeként kell értékelni. Az igazságtalan háború elleni harc egyedüli helyes útját, a proletár internacionalizmus, a népek testvéri összefogásának útját mutatta meg a dolgozóknak, a népnek. Jelentőségét nem a gyűlésen résztvevők számával kell elsősorban mérnünk — bár. ez is figyelemreméltó, — hanem a helyes, harcos, mozgósító politikai állásfoglalásával, mely elősegítette a munkásegyletek, politikai fejlődését, a szocialista mozgalom fejlődését. A sedani ütközet után megváltozott a helyzet, s megváltozott a magyar kormány állásfoglalásának lényege is. Franciaországban 1870. szeptember 4-én kikiáltották a köztársaságot. A porosz seregek hódítási célból a francia köztársaságra törtek. Az Andrássy-kormány „fegyvertelen semlegessége" ekkor1 már azt jelentette: ne zavarják a porosz rablót, a holnapi szövetségest. A Munkásegyletnek és a Munkásképző Egyletnek a „fegyvertelen semlegesség" követelése helyett Elzász-Lotharingiának Franciaországtól való elszakítása ellen, s a francia köztársaság elismeréséért kellett fellépnie. A francia-porosz háború kimenetele zavart idézett elő az uralkodó osztályokban. Németország nagyhatalommá válása porosz vezetés alatt, s Elzász-Lotharingia elrablásával, igen komoly aggodalmat váltott ki az országgyűlési pártok körében is. Viszont az Andrássy-kormány — figyelmen kívül hagyva minden aggodalmat — továbbra is egyengette a bismarcki Németországgal való szövetkezés útját egy eljövendő Oroszország elleni háború céljából. A francia köztársaság kikiáltását — bár kormányának összetétele, amint az Internacionálé Főtanácsának szeptember 23-i Üzenete megállapítja, súlyos aggodalmat váltott ki a szocialisták körében — a munkásság széles rétegeinek rokonszenve kísérte. Felléptek Elzász-Lotharingia elszakítása ellen és a francia köztársaság elismerése mellett, ami módot és alkalmat adott a köztársasági agitáeióra Magyarországon is. Ebben az időben az Internacionálé befolyása főleg a következő lapokon keresztül érvényesült: A genfi „Vorbote", az Internacionálé svájci német szekciójának lapja; melyből 100—200 példányt küldtek Magyarországra. A zürichi „Die Tagwacht", a svájci munkásszövetség lapja, mely az Intemaeionálét támogatta, — ez valószínűleg csak kisebb példányszámban került az országba. Az 1869-ben betiltott bécsi „Volksstimme" helyett 1870. januártól a „Volkswille" jelent meg s szintén behozták Magyarországra, mégpedig 2—300 példányban, amint ezt a , ,h űt lensé gi - per" irataiból megállapíthatjuk. A „Volkswille"-t Scheu András adta ki és midőn őt 1870. márciusában elfogták, a lapot testvére, Scheu Henrik jelenítette meg továbbra is. A Lipcsében megjelent, Liebknecht által szerkesztett ,\,Volksstaat"-nalk Pesten 80 előfizetője volt. A „Die Tagwacht" augusztus 20-i számához mellékelve egy felhívást küldtek szét „Manifest an die deutschen und französischen Arbeiter" címmel, amely a köztársaság mellett szállt síkra. Ez a felhívás a Munkásképző Egyletben „két-három héten át olvasásra az asztalon hevert". Ugyanebből a felhívásból szeptember 13-án Svájcból külön küldeményként posta útján 10 példány érkezett Ihrlingerhez. A „Volksstaat" szeptember 11-én közölte a brauinschweigi pártbizottság szeptember 5-i határozatát, amely bátran és szenvedélyesen tiltakozott Elzász-Lotharingia annexiója ellen és üdvözölte a köztársaságot. „Hadd kiáltsuk oda — mondja a kiáltvány — habár Németországban ma ez nem lehetséges, de ami Németország számára is a szabadság hajnalhasadását fogja jelenteni: Éljen a Köztársaság!" # Szeptember 12-én a braunschweigi pártbizottság tagjait letartóztatták és vasraverték. A német szocialisták bátran szembenéztek az üldözésekkel és hűségesen kitartottak a proletár internacionalizmus eszméi mellett. Alig egy héttel a braunschweigi letartóztatások után azonnal eljárás indult a Des ti Munkáskéoző Egylet ellen, amelyhez a szent ember 13-án 27*
