Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története I. rész 415

AZ ALTALÁNOS MUNKÁSEGYLET A FRANCIA-POROSZ HÁBORÚ IDEJÉN 417 kötelességét a porosz hódítókkal szemben, a köztársaság védelmében. Egyben árrá szólítja fel a francia munkásokat, használják fel a köztársaságnyújtotta poliit.kai szabadságot, hogy „alaposan elvégezhessék saját osztályuk megszervezésének munkáját". Az Internacionálé felhívta összes szekcióit, hogy szervezzenek akciókat a porosz hódítók ellen, a francia köztársaság mellett. 2. A Munkásképző Egylet és az Általános Munkásegylet állásfoglalása a francia-porosz háború ellen* A francia-porosz háború kitörése idején Ausztriában felemelték hangjukat a revansisták, akik jó alkalomnak tekintették ezt a háborút, hogy megfizessenek Poroszországnak az 1866-ban elszenvedett vereségért. De a poroszellenes háborús párt gyöngébbnek bizonyult, mint a poroszokkal kiegyezést kereső semlegességpártiak. Ausztria ilyen módon semleges maradt. Ebben a magyar kormánynak is lényeges szerepe volt. A magyar kormány elutasította a franciákkal való szövetkezés tervét Poroszország ellen. Az Andrássy-kormányt ebben a kérdésben nemcsak a Deák-párt, hanem a Tisza-párt is támogatta. Az 1867-es kiegyezést féltették attól, ha Ausztria Poroszország fölébe kerekedik és újra nagyobb befolyást szerez Németországban. Két nappal a francia hadüzenet után Farkas Károly, mint a Munkásképző Egylet titkára, bejelentette a pesti főkapitányságnak, hogv 1870. július 24-re gyűlést hívott össze két napirendi ponttal: 1. A bécsi munkásvezetők perében hozott ítélet. 2. A porosz-francia háború és a népek veszélyeztetett érdekei. Az osztrák munkásvezetők elleni „hűtlenségi per"-ben július 19-én hirdették ki az ítéletet; azon a napon, amikor III; Napoleon hadat üzent Poroszországnak. Scheu Andrást és Óiberwindert, Most-ot és Pabst-ot „hazaárulásáért 5, illetve 6 évre ítélték. A többi vádlottakat, akik tagjai voltak az 1869 decemberi tüntetés alkalmával a petíciót átnyújtó delegációnak, „nyilvános erőszak"-ért 2—10 hónapra ítélték. A terror-ítélet, amely az osztrák munkásság felháborodását és ti'takozó akciókat váltott ki, nem véletlenül hangzott el a francia-porosz háború kitörésének idején. Az ausztriai és franciaországi hajsza a szocialista mozgalom ellen szinte ugyanabban az időben folyt. Ausztriában a szocialista mozgalom elleni rendőri üldözések és a terror-ítélet mögött mindenekelőtt a revansisták ál'ottak, akik a háborúba való bekapcsolódásért szállták síkra III. Napo'leonnal szövetségben. A július 19-i terror-ítélet után az osztrák munkásegyletek nagy részét, s elsősorban a bécsi munkásegyeleteket, feloszlatták. A bécsi terror-íté'et ellen állástfoglaltak polgári ellenzéki rétegek is; liberálisok, akik szemben álltak a revansisták politikájával. Egyébként a rendőri hajsza és a bírósági ítélet elleni állásfoglalásaikkal a polgári liberálisok máskor is igyekeztek a maguk számára megszerezni a munkásság támogatását a kormánnyal szemben. A szocialista mozgalom elleni ausztriai hajsza és a revansista háborús törekvések között épp úgy összefüggés volt, mint a terrorhadjárat elleni tiltakozás és a Poroszország elleni háború elutasítása között. Amikor Farkasók a bécsi terror-ítélet elleni tiltakozást és a háború elleni tiltakozást együtt tűzték napirendre, nemcsak azért jártak el helyesen, mert a bécsi * Az Altalános Munkásegylet 1868 februárjában, a Munkásképző Egylet 1869 augusztusában alakult. A Munkásképző Egylet — amelyben eleinte különösen erős volt a polgári befolyás, — 1870 tavaszától Farkas Károly vezetésével az Internacionálé eszméinek harcosabb terjesztője lett. s a szocialista mozgalom vezető szervezetévé •ált. Legális működését — mint később látni fogjuk — 1870 decemberében tiltották be. "27 Saáaariok 17-14