Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVII. századi Magyarországon 391
л '412 РАСН ZSIGMOND PAL megvallják, minit a tolcsvaiak, hogy „annaikutánna eloszolván koldulásra adnánk magunkat";ie e vagy mint a rieseiek, hogy „teljességgel bujdosásra kelletik jutnunk, ha a N(agysá)gtok kegyelmessége bennünket elől nem vészen".17 0 Téves illúziókat táplál a szökött jobbágyok sorsát illetően, aki úgy nyugtatja meg magát, hogy azok általában újból telekhez jutottak, éspedig kedvezőbb feltételekkel. Hogy néha maguk a jobbágyok is hasonló téves illúziókat tápláltak, mutatja a somogymegyei látrányiak példája, akik már egyszer pusztán hagyták a falujukat; azután az uraság „szép kegyes beszédét megfogadván" és kedvezményeket biztosító „pöcsétes levelének engede'imes lévén", ismét megszállották azt; de csakhamar súlyosan csalatkozniok kellett: a „pöcsétes levél" ellenére rövidesen megemelkedtek a ter-* hek; ezeket pedig — mondják — „bizony el sem állhatjuk, hanem ismét pusztán kell hadnunk" a falut.171 — Eszerint a súlyos kizsákmányolás elől a telkéről elszökött jobbágy — számos esetben — nem jutott más telekhez, új, viszonylag enyhébb kizsákmányolás mellett művelhető földhöz. Így az árutermelés, a majorsági gazdálkodás fejlődése nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is jobbágyok kisajátításához, nincstelenné, bújdosóvá válásához vezetett. De hiszen, — mondhatná valaki — számos adat szól ellenkezőleg is.17S A majorsággal bíró uradalmak rendtartásaiban az is olvasható, hogy: „magát penig az jószágban úgy viselje udvarbíró uraim, hogy az úr ő nagysága jobbágyai nem hogy foggyanak, hanem inkább gondviselése alatt augeáltas- -sanak" és az udvarbírónak kötelessége, „hogy nemcsak az elbujdosott jobbágyok vissza vételére és helyben letelepedésekre, hanem pusztahelyeknek idegenekből való megtelepítésére is szorgalmatos vigyázása legyen".173 És á'talában gyakran hallunk bújdosó jobbágyok „reductiójáról" és jövevények „rnegszállításáról".17 4 Mindez pedig azt mutatja, hogy a XVII. században — a munkaerőhiány miatt — a földesúrnak a jobbágyság megtartása, a munkaerő biztosítása volt az érdeke. Ez a régebben megállapított tétel17 5 — válaszolhatjuk — a XVII. századi fejlődésnek csak az egyik — habár még túlsúlyban lévő — oldalát fejezi ki. Az ezzel szemben felhozott nagyszámú adat-a dolog másik oldalát, az ellentétes tendenciát mutatjá meg, amely egyelőre még kisebb mértékben, de már eléggé világosan jelentkezik. Ennek az ellentétes oldalnak pedig nagy figyelmet kell szentelnünk, mert ez mutat a jövő felé, „noha ebben a pillanatban a túlnyomó erő mem is az övé".176 A két tendencia ellentéte ugyanis azoknak a módszereknek az ellentétét jelenti, ahogy a feudális gazdálkodásban és a kapitalista gazdálkodásban a terméktöbb'etre szert tesznek: „ott a terméktöbblet megszerzésének módja a termelőnek földdel való ellátásán, itt a termelőnek földtől való megfosztásán alapul".17 7 Vagyis: a bujdosók reductiójáról és a pusztatelkek betelepítéséről szóló adatok túlsúlya — a feudális jobbágygazdálkodás uralmát mutatja a XVII. században, az idegen pusztítás viszonyai között. Az ellentétes példáknak — egyelőre még kisebb, de már jelentékeny — száma viszont arra vall, hogy a feudalizmus méhében — a Jen O. L. Kamarai lt. Missiles. Közölve: Jobbágylevelek. 112. (1686). 170 U. о Közölve: Jobbágylevelek. 117. (1693). 171 U. o. Közölve: Jobbágy levelek. 100—102. (1676). 172 A továbbiakra v- ö. Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. Századok, 1948. 25. ,7S MGtSz 1901. 115, 123/276. 174 MGtSz 1894. 245, 318.; 1905. 304-; stb. 173 Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Bp., 1947, 18.; stb. 170 A SZK(b)P története. Bp., 1949. 118. 177 Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. Bp, 1949. 182.
