Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVII. századi Magyarországon 391
Л MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS MAGYARORSZÁGON 413 török pusztítás - német dúlás súlyos korlátai között is — megkezdődött а „tőke és а neki megfelelő termelőmód előtörténete", az eredeti felhalimozás folyamata. 4. Még egy kérdést kell röviden érintenünk. Hogy régebbi gazdaságtörténeti irodalmunk nem fedte fel ezt a másik tendenciát, a parasztság kisajátításának tényeit, rund a XVII. században, mind később, annak oka világos s már elöljáróban kitértünk rá. De viajjon, mi volt az oka annak, bogy ha amúgyis „sterilen", a parasztság kisajátítását elpalástolva kezelték a majorgazdálkodás kérdését, akkor a XVI. századi fejlődés után mégis indíttatva érezték magukat, hogy megfogalmazzák az allod: á.is gazdálkodás XVII. századi általános visszahanyatlásának tételét? Részletes tényekre, adatokra e tétel megfogalmazásában — mint láttuk — nem támaszkodhattak. Akkor hát milyen általános okokkal magyarázták ezt a tételt? Berlász szerint a XVI—XVII. század fordulójától kezdve „a háborúszülte munkaerőhiány miatt még a korábban alkotott majorgazdaságck sem voltak fenntarthatók. Különben is az értékesítési lehetőségeknek a természetbeni hadiadók, állandósulásával egyre fokozódó csökkenése is céltalanná tette a nagyüzemi termelést".178 Ezt a magyarázatot nem fogadhatjuk el. A háborúszülte munkaerőhiány persze súlvos korlátja volt a fejlődésnek; ezt nyomatékosan hangsúlyoznunk kell. De vájjon a XVI. században ez kevésbbé érvényesült, mint a XVII. században? A XVI. században még lehetővé tette nagyszámú allodium létesítését, a XVII. században már a meglévők fenntartása is lehetetlenné vált miatta? Ez egyáltalán nem hihető. Az értékesítési lehetőségeknek a természetbeni hadiadók állandósulásával egyre fokozódó csökkenése sem meggyőző az egész XVII. századra nézve. Erről legfeljebb akkor lehet beszélni, amikor a természetbeni hadiadó a porció-rendszer formájában valóban állandósult, vagyis a XVII. század 70-es éveitől kezdve, s nem a XVII. század elejétől fogva. így vagy 70 év kiesik s éppen a majorgiazdaság viszonylagos fellendülésének időszaka. Szabó István szerint „а XVII.' század második felében, a 30 éves háború után általános agrárkrízis lépett fel, a gabona ára visszaesett" szerte Európában.179 A majorgazdálkodás XVII. századi állítólagos lehanyatlását Magyarországon azonban ez az „agrárkrízis" nem indokolhatja: ez a magyarázat kapitalista viszonyokat tételez fel, vagy legalább is azt, hogy a magyar mezőgazdasági termelés piacául jelentős mértékben Nyugat-Európa országai szolgáltak volna. Pedig Szabó is rámutat valamivel később, hogy hazánk „nyugatra vezető víziutak hiányában kiesett a nagy európai gabonaforgalomból".18 0 Magyarázatának további részét, azt. hogv „а XVII. században a nagybirtok egyre jobban elvesztette az ország védelmében reáiháruíó katonai feladatokat... így a birtokosnak nem volt már ösztönzése arra, hogy miinél több termeléssel minél több jövedelemre igyekezzék szert tenni"181 — ugyancsak el kell vetnünk. A nagybirtokososztály nem veszíthette el a XVII. századra a török elleni harcban megelőzőleg betöltött nagyjelentőségű funkcióját, hiszen azt általában eddig sem vállalta . .. Hasonlóan elfogadhatatlan érveléseket olvasunk az eddigiek mellett, más szerzőknél is. Tholt szerint „a 15 éves török háború után а nemzeti fel kelések idejében a termelés csökkent".182 Hasonlóképpen Szekfünél is az 178 Berlász: i. m. (A mezőgazdaság állapota) 168. • ,7 U Szabó: i. m. 184-180 U. o. 185. 181 U. o. 184. 183 Tholt: i. m. 53.
