Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVII. századi Magyarországon 391
л '406 РАСН ZSIGMOND PAL akkor vagy egy századdal később gróf Eszterházy Mária ungvári uradalmának utasítása ugyancsak nyomatékosan előírja a majorsági szántóföldek és rétek nagyobbitását és felszólítja udvarbíróját, hogy „nem csak az majorság földeket vettesse be, hanem ha jószágunkban puszta után való földeket tanál, azokat is bevettesse .. ."12 S S hogy az űr számára lefoglalt desertákat telieeen majorsági föld gyanánt kezelték, mutatja pl. Forgách Miklós konfiskált birtokainak leírása, ahol az allodiumok nagyságát a hozzájuk kapcsolt pusztatelkektől elvá'asztatlamul határozzák meg.120 A Bereg-megyei írunkácsi urada'cmban is a XVI. száztad második fe'ében kezdődik az allodiális fejlődés. Már 1570jben több mint egy tucat faluban van majorsága az uradalomnak, ahol a robotoló jobbágyok mellett téreseket (mercennarii allodiorum) is dolgoztatnak és a szepesi kamara mint földesúr, még további majorsági terjeszkedést kíván.13 0 De ugyanez a törekvése Eszterházy Miklós nádornak is, amikor a XVII. század második évtizedében az uradalom birtokába kerül. „A pusztahelyékre, akikből alkamates jövedelem lehet, gondja legyein tiszttartó uramnak, kiket én számomra kell fog'alni."131 „Az majorok tartására udvarbíró uramnak felette szorgalmatos gondja legyen... summa szerint sokkal többet vettessen, hogy sem azelőtt."132 Joggal feltehetjük, hogy amikor a továbbiakban az uradalom az erdé'yi fejedelmek, 1631-től a Rákócziak kezére kerül, a maiorgazdaság tovább fei'őd к a más uradalmaikban is az ebbe az irányba haladó földesuraság alatt. Ez a feltevés annál jogosabb, mert a század második felében is van adatunk kisajátításra;133 sőt még a század 80-as éveinek elején, a császári zsoldosok garázdálkodásainak egyik nagy hulláma után is elég jó karban találjuk az uradalom majorgazdá'kodását. Thököly Imre, mint a munkácsi (s 1680 óta a szent-, mrklósi és podheringi) uradaùom birtokosa а таФа részéről is arra törekszik, „hogy ... bővebb majorságot felkereshessünk".131 Ami vé^ül a Szatmár-megyei viszonyokat illeti, а XVI. század vé?e allodiális fejlődését legszemléletesebben az erdőd-szatmári uradalom példája szemlélteti. A szendrői uradalomból már ismert Franc'scus Ursinus provisor 1572-ben terjedelmes beadványban tájékoztatja a földesúr szepesi kamarát az allodiumok kérdéséről. Ez a „tájékoztatás" le'eplezi a majorgazdá'kodás terjeszkedésének igazi menetét s így egymagában is alkalmas arra, hogy megdöntse az allodiumok „békés", a jobbágyok kára nélkül történő terjeszkedéséről szóló állításokat. Ursinus elmond ia. hogy „Szatmár és Németi mezővárosoknak elég tágas mezeik, szántófö'djeik és kaszálóréte'k vannak, de azok nem az urada'om, hanem a mezővárosiak tulajdonát képezik. ... így hát azok az őszi és tavaszi vetések, amelyek Szatmár és Németi területén őfelsége javát szolgálják, a mezővárosi polgárok pénzen vásárolt földjein, azok akarata ellenére létesültek." Több mint 250 holdas majorsági vetésről van ilyen 128 Ezt a felszólítást a nagyobb hangsúly kedvéért még egyszer megismétli: „az puszták után való földeket penig bevettessék mindenütt, kiváltképpen az hol majotink vadnak..." (1668) MGtSz 1898. 147—159. is» pi Palóc: „Est allodium cum agris quattuor sessionum in tribus campis cubulorum circiter 9Э."; Rcbrina: „Est allodium cum 4 dimidiae sessionis desc-tis locis, quarum agros pro domino terrestri inséminant. .."; Szenna: „Est hic curia nobilitaris cum omnibus requisitis... et sentem desen'ts se°sionibus dim'diis. quarum agros in rationem terrestris donrini inséminant...'' (1671) О. L. U- et С. 44:24, 130 Arra buzdítja a munkácsi udvarbíróí, h'bgy „ante omnia stúdium suum convertet in 'agricultural, quam institutam -ante se retinere et augere conabitur .. • Semcntem s'ngu':s annis nberrimam faciat..." MGtSz 1896. 65—79-i" 1613. MGtSz 1903. 153. 132 1616. MGtSz. 1897. 510., 519. 133 Rákóczi György és Lórántffv Zsuzsánna halála után pl. Vári mezőváros lakói nan4Szkodnak. hosv egyik erdejüket „ő Nagyságok s ő Kegyelmek tőlünk elvették" Ö T TI et С 62 : 23. MGtSz 1894. 147—155, 244-^245.
