Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVII. századi Magyarországon 391
A MAJORSAGI GAZDALKODAS MAGYARORSZÁGON 39» méretekre, hogy az uradalom súlypontja reáhelyeződött volna: a majorságok; növekedése ellenére általában a jobbágytelki termelésen maradt a súlypont, az áruforgalom szempontjából is. Másrészt hangsúlyozta, hogy — még ezeken a kereteken belül is — a majorság kiterjesztése általában a határ addig nem használt területeinek müvelés alá vonásával, erdők, legelők és gyepföldek felszántásával történt s nem a jobbágy telkek elfoglalásával, allodizálásával. Ez — az esetek jelentős részében — igaz is. Annál kevésbbé igafc azonban az a következtetés, amit ebből levontak: az, hogy ilyen módon ebben az időben szó sem lehet a magyar parasztság kisajátításáról, földtől való megfosztásáról. Gazdaságtörténészeink általában tagadták ennek a folyamatnak a meglétét Magyarországon s különösen tagadták a XVI—XVII. században. Nem találtak rá példát „még csak elvétve sem".® Arról beszéltek, hogy „a termelő üzem útjára lépő nagybirtok... a jobbágyföld... állagát... nem bontotta meg, nem került sor a jobbágynak telkétől valló erőszakos eltávolítására, ami а keletnémet vidékeken általában gyakorlat volt".7 Ezek az állítások főként abban lelik magyarázatukat, hogy régebbi történetírásunk mindenképpen ki akarta mutatni: a magyar jobbágy, ha nagyon is elnyomták, kizsákmányolták, még mindig sokkal jobb sorban élt, mint a környező с rszágok jobbágyai; pl. nem szenvedte el a kisajátítás folyamatát.8 Pedig a valóság nem fedi ezeket az állításokat. Hogy a valóságos helyzetet megismerjük, részletesebben meg kell vizsgálnunk a majorsági gazdálkodás kérdését а XVI., de főleg а XVII. században. 2. Történetirodalmunkban а XVI—XVII. századi majorsági gazdálkodás kérdéséről szóló összefoglaló fejtegetések9 nagyjában és egészében egyetlen birtok-komplexumra vonatkozó részletesebb kutatásokon alapulnak: а XVI. századra nézve Nádasdy Tamás birtokaira.10 а XVII. század első felére nézve a Nádasdv-birtokoknak is csupán egy részére: a Sárvár—kapuvári uradalomra.11 Bizonyos, hoiöy ezek a birtokok fontos anyagot adnak ч kérdés vizsgálatához; de kétségtelen, hogv nem elegendőt annak eldöntéséhez. Mit mondanak a Nádasdy-birtokoknak az adatai а XVI. századra nézve? Nádasdy Tamás birtokai nagvrészt a Dunántúl nyugati és közénső részén feküdtek, Sárvár, Léka és Kanuvár központokkal. Ezeken az uradalmakon a maiornazdálkodás a kedvező piaci viszonyok következtében hamarosan nagv lendületet vett: Az allodiumok létesítésének módjai közül pedig a ..legeredményesebb volt az, a.rnelv már megművelt területet biztosított a földesúrnak, tehát az okkupáció" (= - jobbágyi földek kisajátítása). Egyál' Rerlász Jenő: A Thurzó-birtokol а XVII. század első harmadában. Bp, 1936. 17. 1 7 Szabó: i. m. 193. 8 V. ö. „Az újkori magyar nagybirtokon csekély mértékben kifejlődő allodizálás magyarázza meg, hogy nálunk a nagybirtok nem juttatta a jobbágyságot olyan nyomasztó helyzetbe, miként más országokban..." Szabó: i. m. 193. — „A magyar jobbágyiga tehát bizonyára sokkal könnvebb volt, mint keleti szomszédjaié" ... Szekfü Gyula: Magyar történet. Bp., 1935- III. 517. 9 Szekfü: i. m. III. 509. kk.; Berlász Jenő: A mezőgazdaság állapota. Magyar művelődéstörétnet. III. Bp. é. n. 166. kk.; Szabó: i. m- 174. kk. 10 V. ö. Komoróczy György: Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Bp., 1932. 11 V. ö. Tholt Judit: A sárvári uradalom majorgazdálkodása a XVII. század első felében. Bp., 1934.
