Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A majorsági gazdálkodás és a parasztság kisajátítása a XVII. századi Magyarországon 391
л '394 РАСН ZSIGMOND PAL talán nem egyedülállóak az olyan panaszok, hogy az uradalom „a szegény ember holdja szerint 140 holdat vett el; minden helytől negyedfél holdat"; hogy „a földesúr a mágia számára occupait bizonyos telkeket"; hogy „akik régen jobbágytelken ültek, most végső szegénységbe kerülve inquildnusokká (— zsellérekké) lettek"; stb. Ehhez járult sok esetben a távozó jobbágy földjének, a puszta helyeknek bekebelezése, az erdők tilalmazása. „A már megindult fejlődés rohamának" nem lehetett „gátat vetni... a jobbágyok között... elkeseredést szült az okkupáció".12 Más források is ugyanerről szólnak. Pl. Nádasdy Tamás feleségének Szele Jakab tiszttartóhoz 1564-ben intézett gazdasági utasítása 7 majorságról beszél, köztük az újudvariról és gelseiről.1 « És a dolog másik oldala: az újudvari jobbágyok panaszkodnak Nádasdynénak, hogy „Üjudvartul az Nagyságod tiszttartója, Szele Jakab, 70 hold földet vett el, ki nékül örök éhei halók leszünk";1 4 a gelseiek ugyancsak elkeseredetten panaszolják, hogy a tiszttartó „tavali esztendüben es több földünket vette el százhuszüt huldnál,... nem szánthato(n)k, mert füldü(n)knck javát elveszi.. ,"15 Mit mondanak a Nádasdyak Sárvár—kapuvári uradalmának adatai a XVI. század végére és a XVII. század első felére nézve? A földesúr a közös erdőből kitiltja jobbágyait. Hasonlóképpen kizárja őket az addiig közös használatban volt legelőkről és létekről. A jobbágyirtotta földön majorságokat létesít. Azokban a falvakban pedig, ahol major van, „a puszta földeket mindenütt a majorhoz szántják". „A nagyobbodó majorok a legtöbb földhöz valószínűleg a puszta helyek lefoglalásával jutottak". De nem ismeretlen az az eljárás sem, hogy „a földesúr lakott helyeket csatol majorjához, a jobbágyot pedig béresévé teszi", aminthogy „voltak olyan földek is, amelyeknek tulajdonosa zsellérül szolgált, a földjét pedig a majorhoz szántották". így azután nem csoda, hogy a Sárvár—kapuvári uradalomban a XVI. század végén, a XVII. század elején több minit egy tucat jól felszerelt majorról hallunk, amelyek a túlnyomó jobbágvrobot mellett béreseikkel is dolgoznak.10 — Azonban a századfordulón a 15 éves török háború végigsöpört azon a vidéken, ahol a leggazdagabb és legkiterjedtebb majorok feküdtek; sok jobbágyot kardélre hánytak, elhurco'tak; néháriy major elpusztult, odaveszett. A megmaradt majorságok földjének növekedése a XVlT. század első felében „elenyésző a 15 éves török háborű veszteségei mellett". Bár egyes ailloddumokon a XVII. század első évtizedeiben még emelkedik a termelés, kétségtelen, hogy egészébenvé^e az urada'om majorgazdálkodása a XVII. század első felében jelentős mértékben visszaesett. A török pusztítás okozta munkaerőhiány miatt a parasztság földtől való megfosztásának tendenciája háttérbe szorult és a néptelenné vált földek betelepítésének feladata került előtérbe.17 A fentiekből először is az a tanulság következik, hogy a Nádasdy-birtokokon — az árutermelés, a majorsági gazdálkodás fejlődésével — a XVI. század folyamán számottevő mértékben indult meg a parasztság kisajátítása. Ezt a tényt az idézett összefoglaló fejtegetések — ha a részletekben el is 12 Komoróczy: i. m. 61—65, 109, 133—137-13 Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (= MGtSz) 1894. 71. 14 Országos Levéltár (= O. L.) Nádasdy-esalád levéltára. Közli H. Balázs Éva: Jobbágylevelek- Bp. 1951. 26—27. Ezt a kiadványt H. Balázs Éva szívességéből már megjelenése előtt, kéziratban használhattam. 15 O. L. Nádasdy-lt. Közölve: u. o. 31. — V. ö. A Nádasdyak horvátországi, szteniesnyáki uradalmát. A gazdasági utasítás itt így szól: A tiszttartó a majorságnak „nagy gongyát visellye és eregbiocse minden majorságát minél tebbé teheti , ! És a következmény: „ asszonyunknak ott létében ennehányan panaszkodtak.... föld foglalásról...." MGtSz 1894. 73, 75. 16 Tholt: i. m. 11—16, 23—24. 17 U. o. 16—18, 34, 41—45, 53, 69—70.
