Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354
390 WITTMANN TIBOR len szabadságharca érdekében, de ezek az uraik nem tudtak a néphez férkőzni, másrészt pedig Bethlen lovasainak sűrű portyázásai elidegenítették a parasztokat. Wallenstein tehát egy lényegében tönkrement hadsereggel hagyta el az ország területét, a Bethlentől való félelem sötét gondként ült mögötte. Még egy év múlva is tartott Bethlen esetleges megmozdulásától. Tekintélye így az első csorbát az erdélyi fejedelem lovasadtól kapta, akik döntő összecsapás nélkül is, csupán guerilla-jellegű harcmodorukkal kétszer megadták neki a méltó választ. Amint leveleiből is kitűnik, Wallenstein nem bírt megbirkózni az erdélyi hadsereg — számára — idegen taktikájával. Ez a néni és nemzeti hadmód igen csekély áldozatot kívánt Bethlen hadseregétől,200 ugyanakkor megtörte a büszke császári seregeket. Ennél még nagyobb volt a szégyen, ami osztályrészül jutott a császári hadvezéreknek, különösen Wallensteinnek és rajtuk keresztül a Habsburgok katonai hatalmának. Wallenstein „lóhússaí hizlalását" (a császárhű Pethő G. kifejezése) 1623-ban maga Pázmány Péter is legnagyobb szégyennek (summus pudor) tartja. Ezen túl azonban Bethlen sikereinek európai jelentősége van. 1626-ban, amikor a Habsburg-ellenes hatalmaknak nem • kedvezett a hadi szerencse, Bethlen majdnem egy évre lekötötte Wallensteint, hadseregét elvonta a nyugati frontról, és ezzel döntően befolyásolta a harmincéves háború dán szakaszának eseményeit. Lemérhető ez abból a heves szitkozódásból is, amely Roe, Wake és a többi nyugati diplomata szájából ömlött, mikor 1627-ben megtudták, vhogy az erdélyi fejedelem békét köt, és nem támad újra.201 > A legfontosabb mégis az volt a Wallenstein elleni küzdelmekben, hogy Basta és Belgiojoso után, akiket Bocskay hajdúi vértek meg és ültettek szégyen padra, a gőgös császári zsoldosvezér is kénytelen volt tudomásul venni, hogv a hódítókkal való harcban a magyarok olyan erőforrásokkal rendelkeznek; melyekkel szemben az agresszorok tehetetlenek. Nemcsak az erdélyi államhatalomról és önálló nemzeti hadseregéről van szó. A magyar történelem macarthurjamak, a német zsoldosvezéreknek legnagyobb ellensége maga a kétszeres elnyomás alatt élő magvar nép. Ez a nép rokonszenvével, anyagi és véráldozatával támogatta Bethlen Gábor felszabadító törekvéseit, aki viszont győzelmeit nem utolsósorban azoknak a katonai tapasztalatoknak alkalmazásával aratta, melyeket a magyar nép hosszú idő óta az idegen hódítók elleni küzdelmeibeni felhalmozott. WITTMAN TIKOK 200 Murczali Erdély története e. munkájában a Bethlen hadakozásaiban elesettek számát alig 4000-re teszi. Bp. 1935. 113. 1. 201 V. ö. Angyal Dávid: Erdély politikai érintkezése Angliával. Századok, 1900, különösen 418. stb. 1. Általában Bethlen harcainak beleillesztése a harmincéves háború első szakaszaiba hiányzik. A meglevő feldolgozások vagy hiányosak, vagy hamis képet adnak (Szekfü), vagy ami általában jellemző: a kérdéseket belülről közelítik meg, és nem az európai viszonyokból indulnak ki, és főleg a diplomáciára szorítkoznak. A XVII. századi szabadságharcoknak a nemzetközi viszonyok közé elhelyezése ós az európai haladás szempontjából való értékelése sürgetően szükséges feladat. Ehhez a Habsburg-politika kritikus elemzése elengedhetetlen feltétel, amihez Eva Prister egyes hibás tételeit fel kell számolni (Kurze Geschichte Österreichs I. 1946, Wien) és a magyar kérdéseket szorosabban a balkáni népek (kül. románok) sorsával és felszabadulásuk feltételeivel kapcsolni (természetcsen a csehekével, lengyelekével is!).
