Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Wittmann Tibor: Bethlen Gábor mint hadszervező 354

WITTMAN TIBOR maradtak, de nem tudták megakadályozni llomonnai betörését Lengyelország felől.6

2 A langyosságot csakhamar követte mr'ind a főuraknál, mind a megyéknél az árulás. Bethlen és négy hatalmas felvidéki főúr (Széchy György, Thurzó Imre, Rákóczy György, il'ésházy Gáspár) 1620 nyarán kötött formális szövetsége úgyszólván születése pillanatában felbomlott, Széchy lett a főáruló, a többit is csak nagy erőfeszítésekkel, rábeszéléssel tudja megttartani a fejedelem. Az árulás nem új jelenség előtte, ezt már előbb Erdélyben tapasztalhatta a Sarmasághy-, Kendy- stb. eset kapcsán. Bethlen az igazi hazaszeretet pátoszával és felháborodásával fordul az őt elhagyó urak felé: „inkább tüköré lett volna és jó példaadó, becsü'etes nemzetének halhatatlan tündöklő jó hírét nevét ezzel meg ne sértegette volna" — írja az áruló Nádasdi Tamásnak. Az árulás az ellenségnél is veszedelmesebb, „az áru'tatás lévén első és nagyobb pestise hazánk veszedelmének". A bajok között csak ezután jön a „szófogadatlanság és mezítelen fegyvertelenség".6

3

Bethlen 1621 elején elfogta Buqoi császári tábornok követét, aki egyes urak kérését közvetítette Bécs felé, hogy a császári sereg jöjjön Magyarország területére.6

4

Éberen figyeli 'egyes „főemberek" visszalopódzását az országba, akik azért jöttek vissza, hogy alattomban „praktikákat"; aknamunkát folytassanak ellene. Bethlen követeli, hogy ezek jelentkezzenek nála, kiadja a parancsot Pázmány elfogatására, és felhívja a figyelmet a nyitrai püspökre, aki t!

tokban sa'étrnmot szállít Bécsbe.6

5

Igyekszik felszámolni a visszafoglalt területen a kleri.káPs, németes hivatalnokszervezetet, sok he'уте hajdú tiszteket nevezett ki. A körülmények azonban (a front mozgó helyzete) és osztálykorlátai akadályozták, hogy a belső el'einség elleni harcot teljes sikerrel végig vigye. Ecész megyék is léptek az árulás útiára. Az adómegtagadó túróczi „pártos latrok" esete nem elszigetelt jelenség. Pozsony vármegye 1621. július 2-án a nemzetárulás hangján fordul a trencsénickhez: „mi köztünk, sőt az egész országban is kevesen vadnak, kik az ausztriai fejedelmektül jót nem vöttek volna".6

6

így érthető, hogy Zenmién, ahol 8000 katonát mustráltak ineö, vettek lajstromba, egyet sem küldött Bethlen seregébe. Bethlen éles gúnnyal fordul a nemesek felé: csak maradjanak otthon, mert „az szörnyű havas eső éjjel napnal leszakad, azonban harczo'ni is kell néha az ellenséggel". A személyes hadbavonulástó1

eleve felmenti őket. inkább küldjenek maguk helyett gya'ogo9, kopjás, puskás jobbágyokat. Méltán ostorozza Zrínyi módján az elpuhult nemességet, ő maga edzett katona, aki gyakran hóban hál meg, sátorban lakik, 1623 végén említi, hogy eddig 44 harcban vett részt.6

7

Magasan felette áll az egész magyar uralkodóosztálynak, de különösen ellenségeinek, az árulóknak, az „asszonyember természetű" Homonraainak, a hullarabló (a halott Rhédey Ferencet kifosztó) Daróczy Istvánnak, a gyáva és félénk Széchy Györöynek stb., akiknek erkölcsi alsórendűségén nem győz eleget csodálkozni.6

8 62

Polit, lev. 147, 155, 139, 156—58. 1. Bethlen я Homonnai-betörés sikerét a fiatal hadvezér, Rákóczy György tapasztalatlanságán túl elsősorban a megyék áldozatkészsége hiányának tudja be. 63

Polit, lev. 152. és 231. I. 64

Történelmi Tár 1908 . 241. 1. Az eset kanosán Esterházv Dániel elfogatására: Szilápvi S : Bethlen Gábor levelei. Bpest, 1886. 158. 1. " Polit. lev. 167—164. 1. eo

Történelmi Tár 1899. 492—493. 1. 67

Polit, lev. 144, 225. 230. 1. stb Bethlen személyi bátorságáról: Kemény Honn önéletírása, 51, 59. 1. Fülek ostroma (1621. jul.) idején tanúsított példaadásáról Zsámhokréti Miklós levele. SzOAeyi S-: Bethlen Gábor levelezése. Bpest 1886. 185- 1. es

Történelmi Tár 1879 203—204. 208 1. Polit, lev. 151 1. Leotanulsáoosobbak 1621 tavaszán az őt elhagyni szándékozó leghűségesebb hívével. Thurzó^mrével váltott levelei. melvekben megütközéssel kel ki a qualiscunque pax. a „bármilyen", azaz minden áron való bóké "ondolata e'len. Valóban ..ezer grrdussal" emelkedik ki óriásként törpe kortársai fölé! Polit, lev. 273—74. 321. stb. 1.