Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Moravcsik Gyula: Bölcs Leó taktikája mint magyar történeti forrás 334
352 MORAVC61K GYULA-közünk még az i. u. XII. századi bizánci forrásokban is szkítákkal, szauromatákkal, hunokkal stb. Másrészt a bizánci írók szemében a legfőbb tekintély az írott forrás s a benne lefektetett hagyomány, aimi néprajzi szemléletüket is befolyásolja. Még ha közvetlen értesülésük van is valamiről, akkor is szívesebben merítenek írott. forrásból, kivált ha annak szavai megerősítik saját tapasztalataikat. Bölcs Leó eljárásában is ez a két jellemző vonás tükröződik. „ A magyarok harcmodorára vonatkozó leírás keletkezését tehát a következőképpen kell képzelnünk.* Bölcs Leó a 894 - -896. évi háború alkalmával hadvezéreitől jeleintéseket kapott a bulgárok és a magyarok hadiszervezeléről és taktikájáról s így azt fővonásaiban megismerte. Amikor aztán néhány évvel később (904 után) taktikai munkájának előkészületei közben rábukkant főforrásában, a Maurikios-féle taktikában a türkök harcmodorának leírására, amtely lényegében megegyezett azzal a képpel, melyet az ugyancsak türk inévein ismert szövetségeseiről nyert, akiknek a forrásából megismert türkökkel való azonosságában az azonos név és az azonos harcmodor alapján nem volt oka kételkedni, .mint igazi bizánci, akinek szemében az írott forrásnak mindenek felett álló tekint élve volt, egyszerűen kiírta forrása szövegét s azon mindössze néhány apró, lényegtelen változtatást eszközölt. Bölcs Leó tehát a valóságnak megfelelően állíthatta, hogy közvetlen tapasztalás révén ismerte meg a magyarok harcmodorát, de azt elhallgatta — sa bizánci gyakorlat ezt nem is kívánta tőle —, hogy leírása írott forrásból származik, mint ahogy egyébként a Maurikios-féle taktikát sehol sem említi művében, noha az volt a főforrása egész művén keresztül. Ez jól ismert és tipikus bizánci eljárás, amelyre a bizánci történeti irodalomból számtalan példát lehetne felhozni. Bölcs Leó tehát nem volt az az értelmetlen, szolgai másoló, mint amilyennek egves kutatók beállították, de viszont a modern filológus szemével sem szabad őt néznünk, mint mások tették, feltételezve, hogy ő forrásának miniden szavát pontosan összevetette értesüléseivel ós azokat ezeknek megfelelően javította. Ö csak tovább másolta a hún-török népekre vonatkozó hagyományos képet, amelyben — mint láttuk — inkább a tipikus, sőt topiikus. mintsem az egyéni vonások domborodtak ki, azért, mert úgy találta, hogy az egészében ráillik a magyarokra és a bulgárok ra, akiknek taktikája -— mint nyomatékosan hangsúlyozta — alig különbözött egymástól. De éppen Bölcs Leónak ez a megállapítása bizonyítja, hogy ő tudatában volt annak, hogy némi különbség mégis volt közöttük. Erre azonban nem tért ki, mert célja csak az volt, hogy a magyarok és a bulgárok harcmodorának íővonásait vázolja és mert a bulgáirokat a magyarokkal leplezte. Természetes, hogy ilyen eljárás mellett Bölcs Leó leírásába belecsúszhattak tévedések, mert egyfelől sem a VI. századi türkök, avarok és más bún népek, másfelől pedig sem a IX. századi magyarok és bulgárok hadi szervezete és harcmodora nem lehetett mindem részletében azonos, .továbbá mert az utóbbiak és a VI. századi hún-török népek fegyverzete és hadi taktikája között is kellett lenni némi különbségnek. A kutatás már eddig is rámutatott olyan tényekre, amelyek alapján kétségek merülhetnek fel Bölcs Leó egyik-másik állításának helyességét illetőleg. így pl. a szerző a 48. paragrafusban a türkök fegyverzetéről szólva említi a bőrpáncélt (xuipktov amely más néven (ftxßa) forrásában is szerepel a türkök fegyverei közt. Ennek használatát eddig a honfoglaláskori magyar sírok archeológiai leleteiből nem sikerült kimutatni.45 Viszont tudunk a bulgárok páncéljairól.4 6 Azt is hangsúlyozta a történeti kritika, hogy Bölcs Leó a kiírás révén a nomád ls V. ö. Hampel József: A magyar honfoglalás kútfőiben 726. 1.; László Gyula: A honfoglaló magvar nép élete, Bp. Í944. 362. 1. 46 V. ö. Fehér Géza, id. m. 50—53. 1.
