Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Moravcsik Gyula: Bölcs Leó taktikája mint magyar történeti forrás 334

moravcsik gyula vagy mit sem különbözik a bulvárokétól" (44. §.). Ezt az észrevételét még két ízben beleszövi a türkök jellemzésébe (60., 74. §.), amelyet azzal zár le, hogy nem azért írt róluk, mintha háborúra készülne ellenük, hiszem azok se nem szomszédaik, se nem ellenségeik, sőt inkább a bizánciak alattvalóinak igyekeznek mutatkozni, hanem csak azért, hogy a hadvezér tanulságot merítsen, belőle (75., 76. §.). Kétségtelen azonban, hogy Bölcs Leónak a bizánciak diplomatikus és körmönfont módszereire annyira jellemző kertelesé mögött rejtett szándékok húzódtak meg. Hiszen ha a bulgárokat és a magyarokat teljesen veszélyteleneknek tekintette volna a birodalom számára, akkor a Maurikios-féle taktika idevonatkozó leírását éppúgy átalakíthatta volna egészen általános jellegű tanácsokká, mint azt a perzsák esetében tette. De a császár a barátságos külszín megőrzése mellett igenis szükségesnek tartotta, hogy a magyarok és a bulgárok egymástól alig különböző harcmodorára kioktassa vezéreit, hogy azok alkalomadtán felhasználhassák útmutatásait. Tudjuk, hogy a bizánciak a bulgárokkal azok honfoglalása óta folyton háborúskodtak s ha a 896. évi békekötés után tizenhét éven át Szimeon fejedelem nem is viselt hadat Bizánc ellen, Böles Leó halála (912) után újból elkeseredett küzdelemre került sor. Ami pedig a magyarokat illeti, közvetlenül a honfoglalás után Bizánc elleni támadásaikról nem hallunk ugyan, de a X. század harmincas éveitől kezdve egymást érik a magyar becsapások Bizánc területére. Bölcs Leó ravasz számítása tehát nem volt alaptalan. Vizsgáljuk meg már most, hogyan viszonylik Bölcs Leó szövege forrásáéhoz. Mellőzzük az apróbb stilisztikai módosításokat, amelyek az értelem szempontjából közömbösek, s amelyeket a fordításban igyekeztünk mindenütt pontosan feltüntetni. Csak azokra a helyekre mutatunk rá, ahol Bölcs Leó valamit betoldott forrásába, vagy ahol az értelem szempontjából fontos változtatást eszközölt. Bölcs Leó, amidőn a régebbi Maurikios-féle taktika szövegét kiírta, elhagyta azt a mondatot, amely a türk nép jellemzése után az avarok jellemzését adta (44. §.). Minthogy pedig neki — amint ezt a 44. §-ban kifejti — az volt a kimondott célja, hogy a türkök szervezetéről és hadirendjéről szóljon, forrása többesszámát, amely a türkökre és az avarokra, illetve a többi hún népre vonatkozott, egyesszámmá alakította át (45. §.), viszont, hogy leírása kimondottan a türkökre vonatkozzék, több helyen betoldotta a „türkök" nevet (46., 52., 61., 70. §.), noha forrásában az illető helyeken semmiféle név sem szerepelt. De már láttuk, hogy Bölcs Leó mindazt, amit a türkökről (magyarokról) mond, burkoltan a bulgárokra is vonatkoztatta. Ennek à rejtett gondolatnak a hangsúlyozására szolgál az az eljárása, hogy a 42. §-ban, ahol az avarok nevét a bulgárok nevével helyettesíti, betoldja forrása szövegébe a óuoía? jelzőt (fordításomban: „mely hasonló náluk"). Bölcs Leó mindenütt kihagyja forrása szövegéből a „perzsák" nevét (52., 54., 58. §.), akiket forrása a rómaiakkal (bizánciakkal) együtt gyakran hoz fel példaként, mint akiknek hadi szokásai eltérnek az avarokétól és a türkökétől. Lényegesebb eltérést látunk Leó és forrása szövege közt a 44. §-ban. Itt Bölcs Leó beleszúr egy mondatot Maurikios szövegébe s ezzel kifejezésre juttatja saját célkitűzését. Azután átveszi forrása jellemzését a türkökről, de a szövegen módosítást eszközöl. Ennek értelmezése sok gondot okozott a magyar fordítóknak. Darkó úgy fordította, hogy „egyéb pompa kifejtése és а jólét mellett..." s ebből azt a messzemenő következtetést vonta le, bogy a magyarok kultúrája magasabb fokon állt, mint a VI. századi türköké.42 De már Szabó Károly felismerte a helyes értelmet, amidőn „minden kényelem és élvezett fölött..." szavakkal adta vissza. A mondat helyes értelmezése a uapú itteni jelentésétől függ, amint erre már fentebb rámutattunk. Feltűnő még, hogy forrása „távol áll tőle a többi dolgokban való ügyeskedés és jár,2

Darkó id. m. 98—99. 1.