Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Moravcsik Gyula: Bölcs Leó taktikája mint magyar történeti forrás 334

BÖLCS LEÓ TAKTIKAJA, MINT MAGYAR TckTÉ.NETI FORRÁS 335 amely Bölcs Leó taktikája XVIII. fejezetének forrásául szolgált, jellemzi a perzsák, majd a szkíták, azaz az avarok, a türkök és a velük has00ló életmódot folytató többi hún nép, azután a szőke népek, azaz a frankok és longobárdok s a többi, hasonló életmódot folytató nép és végül a szlávok és anták és más ilyesféle népeik szokásait és harcmodorát és vázolja a velük szemben alka'mazandó bizánci taktikát. Ezek közül a perzsákkal a bizánciak a VI. század folyamán szinte állandóan harcoltak, de ezek Herakleios császár 627/8. évi győzelmes hadjárata után mint Bizánc ellenfelei többé nem jöhetnek szóba. A bizánci-avar és a bizánci-türk kapcsolatokra később még visszatérünk s itt csak annyit állapítunk meg, hogy az avarokkal 568 óta szinte állandóan folytak a küzdelmek, melyek a VI. század végén és a VII. század elején érték el tetőpontjukat, de Кото- tantinapolv 626. évi ostroma után az avarok ereje meggyöngül s többé nem jelentenek komoly veszélyt Bizánc számára. A tünkökkel a bizánciak a krimi Bosporos város 576. évi ostroma alkalmával kerültek szembe. A frankokkal a bizánciak Itáliában 553 és 561 közt harcoltak, a longobárdok pedig 568 és 572 közt foglalták el Bizánc itáliai birtokainak jórészét. Ami a szlávokat illeti, őket a mű szerzője úgy rajzolja meg, mint ak'k a Duna északi partján tanyáznak, tehát a rájuk vonatkozó leírásnak a Balkán-félszigetre való beözönlésük előtti időből kell származnia. Minthogy pedig a legújabb kutatások szerint a szlávok az 584. évi naigy betörés után 588-ban telepedtek le Pclopcnnesosban, ez az év tekinthető batárnak, amely előtt kellett a rájuk vonatkozó leírásnak keletkeznie.6 Ami az antákat illeti, ezek 517-től kezdve több becsapást intéznek a bizánci birodalom terü'etére, de miután 602-ben az avarok leverik őket, többé nem esik szó róluk a forrásokban. Az idegen népekről szóló leírások tehát mindi a VI. század második felére utalnak. De vannak közelebbi támpontok is. A taktikai mű szerzője példaként néhány konkrét történeti eseményre utal. Ilyen az a hadi csel, melyet az ephthaliták Perozes perzsa királlyal szemben alkalmaztak (IV. 3. = Scheffer kiad. 108— 109. 1.). Ezt több más történeti forrás is elbeszéli s tudjuk, hogy ez még 484-ben történt.7 Ilyen továbbá egy arzanenei erősség ostromának említése (X. 1. = id. kiad. 237. 1.), amit 586-ra kell tennünk.8 Végül említ a szerző egy epizódot a bizánci-avar háborúk történetéből, amikor az avar kagan a thrákiai Herakleia város közelében az elővigyázat'an bizánci lovasságon rajta ütött (IX. 2. = 206. I.). Ennek az eseménynek a pontos dátumát eddig nem sikerült tisztázni, de annyi bizonyos, hogy vagy a VI. század utolsó évtizedeiben, vagy a VII. század elején kellett történnie.9 A magyar kutatók közül c A szlávok görögországi letelepülésének kérdése újabban élénken foglalkoztatta a külföldi kutatókat. Itt csak a legújabb munkára utalunk: P. Charanis: The Chronicle of Monemvasia and the question of the Slavonic settlements in Greece, Dumbarton Oaks Papers V., Cambridge. Mass. 1950, 141—166 1. — V. ö. H. С. Державин: История Болгарии, I., I., Moszkva—Leningrád 1945. 90—92. 1. 7 Minthogy a magyar kutatók nem foglalkoztak behatóbban e kérdéssel, megemlítem, hogy a Maurikios-féle taktika leírásával teljesen azonos képet ad erről Prokopios BP I, 4. = Haury kiad. I. 15—16. 1.; v. ö. még Agathias IV. 27. = HGM. II. 338. 1; Theophanes, de Boor kiad. 123. 1. és Tabari, Nöldeke kiad- 129—130. 1. " Gyomlay id. m. 30—31.; Darkó id. m. 19. 1. " Gyomlay id. m. 33. l.-on 592-re teszi, Darkó id. m. 20—21. l._on hivatkozván arra, Iiogy Bölcs Leó, amidőn átírja a helyet (XVII. 18.), beszúrja, hogy ez az esemény Herakleios császár idején történt, 619-re datálja. A Darkó idézte Nikephoros-féle történeti munkán (de Boor kiad. 13. 1.) kívül azonban még egész sereg más forrás is szól erről, így Theodoras beszéde (kiadta L. Stcrnbach: Analecta Avarica, Cracoviae 1900. 5. 1.), a Chronicon Paschale (bonni kiad. 712—713. 1.), Georgios Pisides (BA., bonni kiad. 85—124), Theophanes (de Boor kiad. 301. 1.), Zonaras (bonpi kiad. III. 205—206. 1.) s ezek együt es figyelembevétele alapján más kép adódik a kérdéses eseményről, mint amelyet a Maurikios-taktika leírásából kapunk. A helyes dátuma ennek egyébként 617; v. ö. K>. Кулаковский: История Византии, III. Kiev 1915. 53—54. 1.